Pályakezdő koromomban javítgattam néha TV-ket. Nem én vállaltam el ezeket, hanem a műszerészek a laborban. Nagyon értettek hozzá, gyakorlatból percek alatt felismerték a hibákat. Tulajdonképpen nem foglalkoztak azzal, mi hogy működik, inkább egyfajta gyakorlati ismerethalmaz alapján csinálták: ha így berreg a hangja, azt a zöld ellenállást kell cserélni a bal alsó sarokban... Persze ezzel csak így lehetett pénzt keresni, ránéz, tudja mi a hiba, max 5 perc és kész is.

De ha nehezebb, ritkábban előforduló eset volt, akkor nem tudtak vele mit kezdeni, hozták a mérnököknek. Pl. volt egy elátkozott szovjet tv tirisztoros sorvégfokkal. Ha abban bedöglött valami (és be szokott), be se indult, nem nagyon lehetett szkóppal se mit nézni, döglött, kész. Rengeteg alkatrész, reménytelen próba-szerencse alapon cserélgetni.

Órákig merengtem a rajz felett, amíg egyáltalán megértettem, hogyan kellene működnie, meg hogy mit kellene mérni rajta, hogy lövésem legyen, mi romlott el. Szerintem az a mérnök, aki tervezte, sose látott nyugati tirisztoros rajzot, és ez jutott eszébe önálló kútfőből... :-) Minimum kétszer annyi alkatrész volt benne, mint a kiforrottabb konstrukciókban.

De azután, hogy megértettem, már tudtam javítani. Azt értem el vele, hogy minden gennyes hibát rámsóztak. :-)))