Nagyon szeretem Bodrogi Gyulát, a pályája kezdete óta: először a József Attila Színházban a "Potyautas" zenés vígjátékban láttam, Törőcsik Marival - a dalaik a mai napig a fülemben vannak.

De azt, hogy vadászik, nehezen tudom neki elfelejteni, ahogy Stohl Andrásnak sem.