A láncing kapcsán is tapasztaltam ezt az "acél-paradoxont".

Mivel elég jól megy már a szegecselt láncingkészítés, egyszer felmerült, hogy csináljak echte tuti replikát átütési teszthez. Fel is vettem a kapcsolatot Thiele Ádámmal, a Bucavasgyúróval, aki a történelmi vas/acél gyártás legnagyobb hazai tudora. Nem vállalta, hogy korabeli módon húzzon nekem vasdrótot bucavasból, mert az aranynál is drágábbra jönne ki. Mechanikai (ütésállóság) szempontból pedig 4-szer sz@rabb lenne a sok salakzárvány miatt, mint a sima tüzép telepi vasdrótból készített. A teszt esetében az a tuti, ha a fegyver átüti a modern anyagú replikát, mert akkor a korabeli láncot is biztos átüti.

Ugyanez van a kardoknál. A modern eljárással előállított acél (mikor teljesen folyékony állapotba kerül, és minden salakanyag eltávolítható), pontosan beállított ötvözőkkel, számítógép vezérelt, pontos hőkezeléssel fogja a mechanikai szempontból legjobb kardot eredményezni. Ennek viszont nincs köze ahhoz, hogy mennyi a belefektetett (kézi) munka.