„Támaszkodj rám, leányom! Ne engedd meg a holtaknak, hogy visszavigyenek magukhoz. Ettél gyümölcsömből?

és újból életre keltél. én vagyok a Feltámadás. Te feltámadtál. Tanuld meg, hogyan munkálkodik Lelkem. Lelkem mélyen megindult, amikor látta, hogy holtan fekszel a halottak között. Másokkal együtt leszálltál a sír mélyére, a sötétségbe, a feloszlásba. Testem része, városom! Volt füled, de semmit sem hallottál. Volt szemed, de semmit sem láttál. Vétkeid miatt elnehezülve fuldokoltál porlepetten a porban. Pedig egyikőtök sem született ott. És én, látva nyomorúságodat, elteltem szánalommal. Szemem belefáradt a szomorkodásba. Naphosszat szólítottalak, de senki sem figyelt panaszos hangomra. Nevem tiszteletére, és annak a kéznek tiszteletére, amely téged teremtett és erősen tartott, valamint hűséges szeretetem miatt felfedtem előtted Arcomat és rád ragyogtattam világosságomat. Az Egyeduralkodó állt előtted, és Szentlelkem minden eddiginél bőségesebben lehelte rád az élet, a feltámadás  leheletét.

Majd az Ige felkent téged, és elhelyezte benned királyi trónját. és mivel tiszteletet akart nyújtani koronájának a porban, felemelt a porból diadalmaskodva benned, aki erejének virága lettél. Látod, leányom, hogy szeretetem csodát művel a halottakkal...
  Majd megszólaltam szentélyemben megnyitottam és dicsőségemben bevonultam birtokomra. Én erősítettelek meg város, hogy a megtévesztés és a csalás képtelen legyen hadait ellened  felvonultatni, mivel téged azért támasztottalak fel, hogy a Királlyal járj diadalútján.

És most, hogy feltámasztottalak, mindazt teljesen fel kell adnod, amit a világ kínál neked. Most, hogy feltámasztottalak, ne nézz se jobbra, se balra, csak a fenti dolgokra! Gondolataid legyenek égi gondolatok! Engem lélegezz be, ne a port! Feltámadásodban megvontam tőled világi ruháidat és lelkedet most díszes ruháimmal ékesítettem. Igen, bölcsességbe öltöztettelek... és most rajtad tükröződik a láthatatlan Isten arcmása, hogy az istenségbe vezessen téged. Kértem az Atyát, hogy én magam lehessek öltözeted, hogy megszentelődésre vezesselek. Végre szabad vagy!... és ebben a képmásban fogom népemet egységre vezetni.

Légy szelíd és türelmes a második feltámadásig! Kegyelemből kaptad az örökbefogadás Lelkét, ezért tudja ajkad kiáltani, hogy "Abba". Ez a kegyelem elégséges ahhoz, hogy az égbe vezessen téged. Lelkesen és bizalommal folytasd utadat, mivel én vagyok Szent Társad, és még azt is viseld el ellenkezés nélkül, ha üldöznek. Lassanként felemelem a lelkedet takaró fátylat, hogy dicsőségem teljességében velem együtt te is láthatóvá válj. ÉN VAGYOK veled van. Dicsérd az Ament, és értem élj! Ez rövid emlékeztető volt, nehogy megfeledkezz arról, hogy hol találtalak.”