Akkor voltam olyan 18 év körül és éppen egy 16 éves, intellektüel családból való leánkával vert a sors.

 

Az öccse zeneakadémiás volt és az éves vizsgaelőadásra köllött elkísérnem némi kufircolás reményében.  :)

 

A Zeneakadémia nagyterme akkortájt egy lepusztult hodály volt, nyikorgó tonetszékekkel és koszlott meszeléssel, pódium gyanánt meg egy olyan tákolmány volt letéve mintha raklapokból rakták vón' össze, ha lett volna egyáltalán akkoriban raklap.

 

Aztán kijött az első négy kis porbafingusz vonósnégyesezni, öt percig húzták hogy bíííí - búúú és kimentek. Hááá - gondoltam - jön még kettő vagy három és mehetünk haza. A lófauszot, azt. Négy órán keresztül öt percenként cserélték egymást a dobogón.

 

És még pinát se kaptam mert valami komolyzenekedvelő egyed lecsapta a kezemről mielőtt izé.    :))))