Cégek szétválhatnak és csinálhatnak, amit akarnak; aki rendelt, az vigye.

Ha telephelyek külön rendelhetnek, akkor természetesen a cégazonosítóhoz legyen több megrendelő is kapcsolható.

 

Az, hogy ez "a legtöbb esetben felesleges komplikáció", mindössze azt jelenti, hogy nem csak a legtöbb esetre kell felkészülni. Ettől lenne szakma ez (ha lenne, aki belássa és ne amatőrökre bízná).

 

A cég neve éppen ezért ne legyen a kulcs. Az az öngyilkosságnak egy bár cizellált és szofisztikált, mindazonáltal az Emberjogi Chartába ütközően mocskos válfaja.

Gondolom, a dolgozók is név szerint vannak nyilvántartva, és fizetésnapokon a tizenhét Kovács János elmegy a kocsmába és ott egymás közt felosztja az amúgy ötletszerűen felmarkolt fizetését, mielőtt elissza.

 

Ha valamit követhetően akartok nyilvántartani, akkor - meg fogsz lepődni - követhetően kell nyilvántartani. Nem lehet elspórolni, ami "csak ritkán fordul elő", hanem minden előforduló tranzakciót rögzíteni kell, és minden előfordulható tranzakciónak előre elképzelt helye kell hogy legyen a rendszerben, hogy a redundanciákat és az ütközéseket el lehessen kerülni, és a lekérdezéseket ne kilencszáznyolcvan soros, harminchét feltételes elágazással felturbózott SQL-paraméterekkel kelljen működtetni.

 

De mint mondottam, ez egy szakma.

 

Mint mondjuk az emelőgép-tervezés is.