„Igen, ….. , az ördög elkülönítve tartja őket. Mégis légy nyugodt és türelmes… prófétálj népemnek és sohase csüggedj! Ne szomoríts meg engem! Tudod már, hogy nagy dolgokra vagyok képes! Bátorság! Ne feledd, hogy Én voltam és vagyok a te Tanítód, aki felkent téged. Felkenésed megnyitotta lelked szemeit, és megtanította neked mindazt, amit meg kellett tanulnod. Te az Igazsággal vagy felkenve, és amint az neked meg lett tanítva, másoknak is meg lesz tanítva. Engem úgy ismernek, mint aki hatalmas királyokra, híres királyokra is lesújt. Mindig ki fogom ragadni az én virágomat az elnyomói karmai közül, és a bátorság Lelkét adom neked. Maradj tehát bennem, életet kapsz bennem. Olyan leírhatatlanul szép a mennyország, gyermekem! Te a mennyországban fogsz élni! Bennem, a teljességben….

Mindazt, amit bőséggel tanítottam neked, ingyen adtam. Ez egyedül elég számodra… Bizánci előadásokat tartottam neked atyai stílusban azért, hogy egyesítselek magammal. Erőteljes képeket adtam neked múltból és jövőből. Kegyelmem által felfedtem előtted Szívemet és megengedtem, hogy számold lüktetéseit. Véget vetettem lázadásodnak és Szívembe vontalak, hogy benne maradj. Lelkem áldozata, költözz belém, lélegezz bennem, élj bennem! Az Ige már a szívedben lakozik, és ez örömmel tölt el engem! Hiszen a kezem műve vagy, és fáradozás nélkül alakítottalak. Göröngyös utakon vezetlek, de így bánok … igen, a barátaimmal. Légy az én hárfám, és örvendeztess meg kinyilvánításaiddal! Lelkem áldottja, kinyilvánítója mindannak, amit tanultál tőlem! Ne vond meg tőlem a kezedet és az idődet! Én, az Úr megáldalak….  IC”