FECSKE CSABA
 
           Töredék
 

        ezek az emlékek rólad és más
        szerelmeimről mint húst a csontok
        tartják össze életem a képmás
        talán idealizált az arcod
        mint pénz a vízben elmerült bennem
        milyen volt elképzelem magamnak

        ami nem volt most szépen pótolom
        szerencsés véget ér a történet
        ami félrecsúszott visszatolom
        helyére teszem amit az élet
        ugy elrontott bebútorozom
        az évek levegőtlen szobáit

        amit elveszített amit nem bírt
        az ember arra oly igen vágyik
        de nem történhet meg mégsem
        ami egykor ki tudja miért elmaradt
        lehet-e szebb ami megvolt valami ép
        mint ez a torzó ez a vakítóan
        fénylő töredék