És akkor lássuk a harmadik napot:

 

 

Közép-Dunántúli Piros

Mór - Iszkaszentgyörgy

 

 

2024. 03. 07.  csütörtök       Reggel nem volt felhőtlen az ég, de át-átsötütt rajta a nap. Az éjszaka megélénkült szél volt csupán egy picit zavaró. Elvégeztem a reggeli pakolást, megettem a szokásos induló csokimat, s nekivágtam a folytatásnak.    

            Mire feleszméltem már el is értem Iszkaszentgyörgyöt a temető közelében. Elsétáltam a Grófi sírkert felé, megcsodáltam a szokatlanul nagy templomot, majd tettem egy kitérőt a sportközpontnak kialakított régi kőbánya felé.

  

             Miután a Patkó presszónál elvégeztem a bélyegzést, átszelve a falut az Amadé-kastély felé vettem az irányt. A látványos épületegyüttes ma egy iskolát, egy magán kastélyt és még egy csomó kihasználatlan épületet foglal magába. Sajnos az egyik utóbbinak, a közelmúltban beszakadt a teteje. Remélem, mihamarabb megjavítják, kár lenne érte! 

 

Bár többször jártam már itt, most is élvezettel jártam be a kastély kertjét. Még az íves lépcsőn is felmentem bekukucskálni az emeleti nagyterembe. Egészen rendben van, jó hangulatú díszterme lehet az iskolának.

A második világháború idején 1944. tavaszától októberig itt működött a finn nagykövetség. Azóta is sok segítséget kapunk tőlük a kastély fenntartására. Miután kigyönyörködtem magam, a park felé indultam tovább.

            Ezt is szépen rendben tartják, ottlétem alatt is többen indultak szerszámokkal munkájukra. A régi patak medre ugyan már ki van száradva, de a látványos régi kőhidak még mindig hűségesen kötik össze a partokat. A közelben egy kőpiramis is található, bár én most inkább a kőasztal felé vettem az irányt.

  

           Ezen a környéken kezdett feltűnni, hogy észak felöl egyre elkeseredettebben kezd elborulni az ég, mintha nem tudná, hogy esőmentes időt ígértek a meteorológusok. Még annyi időm maradt, hogy a domb tetején megkeressem a GCISZA geoládát, de mire a Csillaghegyi-kilátóhoz értem, már szakadt az eső. Felmentem a kilátóba, ahol a tető védett ugyan az esőtől, de a látvány elkeserített: észak felől egyre sötétebb, elkeserítőbb felhők közeledtek, s lassan már az eddig világosabb, déli eget is elborították. 

 

             Nem sok értelmét láttam tovább erőltetni a dolgot, hisz szabad vagyok, ingyen utazom! Gyors menettel visszatértem a faluba. Itt a busz érkezéséig éppen meg tudtam reggelizni, majd a busszal Fehérvárra, s onnan vonattal haza.

Erre a napra összesen csupán 8 km jutott, de jól döntöttem az esővel kapcsolatban. Azóta is folyamatosan borongós, esős idő van, sokat kellett volna várnom a napsütésre.

Így jártam!