mi lesz a gyűjteménnyel, ha nem lesz az ember?

Az lesz ami velem, az enyészeté. Valamelyik ősömnek bizonyára nagyszerű kard és sarkantyú gyüjteménye lehetett, de egyetlen darab sem maradt meg belőle - a rádiókból se fog maradni egy se.

Amúgy sem gyüjteményként kezelem, hanem pillanatnyi örömként. Mások ettől sokkal több pénzért filmet nézznek, koncertre mennek csápolni vagy sört isznak amit másnap kipiselnek, számomra  megfizethetetlen olyan ruhákban járnak amit ingyért sem vennék fel, olyan ételeket esznek amit nem szeretek.  Én meg belenézek a rádió dobozába, előkeresem a dokumentumait, utána járok a korabeli technikáknak és leirásoknak, esetleg megjavitom, megjáratom, aztán polcra kerül. Egyszer majd valaki elviszi vagy beolvasztják - ez minden dolog sorsa a világon.  A mának az örömét szolgálja és semmi mást, nem veszem el semmi elöl a pénzt, szinte csak a fölöslegest költöm ilyen szórakozásra. Utána majd fű nő a helyén - nincs mit siratni a világ és a dolgok elmúlásán.