Megnéztem az itthon rendelkezésre álló patronokkal, hogy hogyan ülnek bele a dobba. Az egyértelműen látszik, hogy a gecora lett tervezve: stabilan benne maradnak és mintha a dob síkjáig sem érne fel a talpuk. A második legjobb az S&B volt, itt érzetre mintha a dob síkjáig süllyednének be, viszont nagyobb a szórás az egyes patronok között: némelyik lazán marad csak bent, ha fejre fordítottam a dobot kiesett magától, illetve találtam 1-2 darabot, ami nem akart belemenni. A harmadik a maxxtech volt, ezek minimálissal a dob síkja fölé lógtak, hailyennel töltöttem be a dobot, akkor csak nehezen tudtam a helyére visszarakni, kézzel is nehezen fordult. Az abszolút esélytelen kategória az umarex volt, ezek közül vadászni kellett, amit egyáltalán bele tudtam tenni a dobba, de az is kilógott rendesen, ezt meg sem próbáltam betenni a fegyverbe. A képen balról jobbra: geco, S&B, maxxtech, umarex. 

A kezdetben nekem akadt az S&B patronokkal, de beletettem egy tár maxxtechet és a dobrekesztőt kiakasztva átforgattam párszor kézzel, az lehozta a fölösleges festéket a szükséges helyeken a tűzfalról, azóta rendesen forgat.

Ami a sütését illeti a HD22-SP től keményebb, de a Sniper 19M-től puhább. Ergonómiát tekintve a tusa hosszú, az elsütő billentyű viszonylag messze van a tusatalptól (hosszú kezűek előnyben). Ehhez képest viszont az előagy rövid, de szerencsére van előtte a cső alján egy weaver sín, amire bipod helyett lehet tenni markolatot. A tusanyak elég vastag: viszonylag nagy kezem van, de ha a mutató ujjam az elsütőn van, a hüvelyk és középső ujjam éppen hogy összeérnek körülötte. A fogás viszont a rajta levő méhsejt minta miatt elég jó.

Következőnek majd nézek egy szórásképet, ha feltettem rá a távcsövet.