Értem a példát, habár az említett 10USD/45USD nincs arányban a 800 USD/15.000 HUF értékkel, de azért felfogtam :-)

Teljesen emberi dolog ez, ki nem érez örömet, hogy olcsón vettem valami -számomra, vagy valóban-értékeset.

Izgalom, öröm, gyűjtemény, ki  ne örülne ezeknek a dolgoknak?

Csak az emocionális oldalán (tulajdonlás) túllépve bennem fel szokott merülni, hogy mi lesz a gyűjteménnyel, ha nem lesz az ember?

Persze, mondhatjuk azt, "az már engem nem érint", legyen az örökös dolga.

Persze nem azt mondom, hogy én puritán, "csak az az enyém amit megeszek" ember vagyok, de egyszerűen feleslegesnek tartom bárminek a gyűjtögetését.

(Sőt, kicsit betegnek is...) De ez legyen az Én problémám...