sziasztok, ne hagyjuk ezt a remek kis topikot elsüllyedni!

ennek érdekében álljon itt néhány gondolat, ami lehet hogy törés az eddigi beszélgetésben, de talán új gondolatok tömegeit serkenti.

véleményem szerint a magyar építészetet újra ki kell találni. vannak hagyományaink, vannak irányzataink, de egyáltalán nem átütő erejűek. a pesti bérpaloták jó példák arra hogy a saját építészetünk a múlt század vége felé és a századelőn mennyire jól alkalmazkodott a magyar valósághoz és ezzel egyidejűleg újat (historizálva, szögletesen, de mégis újat) tudott alkotni. (másik jó példa a 20-as, 30-as évek építészete, ami képes volt meghaladni a Bauhaust is!) még ma is szembeötlő, hogy mennyire tökéletes ezeknek a házaknak a külalakja, és a legnagyobb egységesítő erő a "pesti ív", melyet egyetlen más városban nem lehet megtalálni. (ablakívek, kapubejáratok, stb.)

manapság még ennyire sincs karakteres nemzeti építészetünk, és ez bizony meg is látszik az alkotásokon. a népi-urbánus vita újraélése sem hozta meg a várt eredményt - nem is hozhatja. Jelenleg két fő irányzat, az amerikaias pusztán funkcionális "hub városok" és a németes "gócpontok" között tipródunk. hogy mindenki számára érthető legyen, a "hub" egy szétszórt településszerkezetet jelent, ahol a funkciók egybeömlenek - ezzel szakítva a hagyományos amerikai "zónás" előírásokkal, ami kifejezetten az autó használatára "kötelezi" a lakókat -, de még mindig az autót véve szervező alapnak. annak ellenére hogy a német társadalom is magas szinten mobilizált, a városok koncentrált magként vonzzák a vegyes felhasználású épületeket, elsősorban a gyalogost kiszolgálva.

a két irányzat gyökeresen más építészetet kíván. Amerikában a funkcionalitás oltárán az esztétika és a harmónia feláldozódik (itt megjegyezném hogy az indexen futó "virtuális építészet" cikksorozat elfelejti megemlíteni, hogy az ennek az amerikai értékrendnek a derivációja, és Európában nem feltétlenül működőképes). ezzel szemben a gócpontok kialakítása fokozott esztétikai követelményeket támaszt, ugyanis a gyalogos nem a másodperc tört része alatt suhan el az épület mellett, vagyis nem csak egy benyomás éri őt, hanem az apró részletekig terjedően megfigyeli azokat, kialakítva egy személyes viszonyt ház és ember között. (autóban ülve ezt a viszonyt lehetetlen megteremteni.) ezen felül egy gyalogosorientált városban a központ érzékelhetősége megköveteli hogy a városok karakterükben különbözzenek egymástól. ez az amerikai szemléletben nem játszik szerepet, ugyanis nincsen központ, a város egy örökké változó elfolyt szerkezet, mely az egész kontinenst átöleli. (fel lehet tenni a kérdést hogy miben különbözi egymástól Cincinatti és és Houston, és miben Hamburg és München.)

Magyarországon elsősorban a városokban - ott is legfőképpen Budapesten - jellemző a két irányzat keveredése. amikor megérkezünk egy városba, egy aglomerációt, kertvárosi tengert kell átautóznunk (!) ahhoz, hogy megérkezzünk a valóban életképes központba. az életképességhez: elgondolkodtató az is, hogy a kertvárosiak mind a városba járnak dolgozni, szórakozni, kikapcsolódni, vásárolni, stb. otthon ugyanis nyilván nem lehet/kell dolgozni, a szórakozást pedig csak a tévé jelenti. (Magyarország benne van a három legtöbbet tévéző ország között, ami nem biztos hogy pusztán a "szebb élet" utáni vágyakozásnak tudható be. bár a "szebb élet" elsősorban a városokban zajlik, itt tehát összekapcsolódnak a fogalmak.) ugyanakkor városaink kezdenek megtöltődni olyan semmitmondó és a nyugatot - ellentmondásosságában - majmoló épületekkel, melyek pontosan az egyéniséget, az ember- és nem autó-léptékűséget hangsúlyozzák. egy modern irodaházat fel lehet emelni és Budapestről áttelepíteni Berlinbe vagy Philadelphiába, és senki sem fogja észrevenni, hogy nem oda illő. a bevásárlóközpontok és egyéb kreálmányok is pontosan ezt az uniformizálódást segítik elő. a magyar mallok és egyebek legnagyobb hibája hogy nem illeszkednek a városba, megkövetelik az autó használatát, elidegenítve a "benn" és a "kinn" lévőket, a kívántnál nagyobb mértékben.

legelőször ezt a városszerkezti kérdést kell eldöntenünk, hogy német/európai, vagy amerikai típusú városokban akarunk élni és csak ezután lehet az építészetről mint kivitelezésről beszélni.

na, úgy gondolom hogy annak aki tényleg érdeklődik a téma iránt, ez elegendő vitaalapot szolgáltat, mégha kicsit összeszedetlen is voltam. :)