A "napsütés" alatt azt értjük, hogy ha visszatáplálás van (lenne), akkor azt az energiát inkább pl. a bojlerbe küldjük? Ez eddig oké. Mi van, ha a bojler fűtőszála 1500W-os, de csak 200W-tal nagyobb a termelés, mint a fogyasztás? Akkor 1300W-ot a hálózatból kell venni azért, hogy túlfűtsük a bojlert. Persze ekkor már érzékeljük, hogy nincs túltermelés, tehát lekapcsoljuk a bojlert. És kezdődik elölről. Mennyi időközönként van a mintavétel, azaz milyen gyorsan fog ki-be kapcsolgatni a bojler? Egy elektronikát is tartalmazó bojler (pl. Ariston Velis) mennyire fogja szeretni ezt a dolgot?

Ezek után jön a következő kérdéskör: hogyan oldom meg a túlfűtést? Gondolom megkerülöm a hőfokszabályzót, és direktben tolom a dejelt a fűtőszálra. Mivel kapcsolom le mégis, ha a víz eléri a 80 fokot? Főleg a már említett Aristonnál, ahol két tartály van, két külön érzékelővel, és elektronika szabályozza, hogy mikor melyik fűtőszál menjen. Volt is zabszem effektus, amikor tisztítás után a szerelő felcserélte az érzékelőket, és az egyik tartály túlfűtött, a másik meg jéghideg maradt, és jött a hibajelzés azután is, hogy helyreraktam az érzékelőket. Mindaddig, amíg ki nem vettünk annyi melegvizet a tartályból, hogy visszahűlt a normál tartományba.

de a legegyszerűbb a család rászoktatása a "napsütéskor használjuk"-ra

Tapasztalataim szerint ez pont hogy a lehető legbonyolultabb és legkevésbé kivitelezhető megoldás :-(