Ott voltam a Chelios Nighton:

Négy órával a meccs előtt már több irányból állt a sor a United Centernél. Mindenki mezben vagy csapatlogós kabátban jött, nem rémlik, hogy láttam volna civilruhás embereket. Sokan érkeztek Detroitból, egy velem korabeli anyuka Yzerman, a tízéves forma kisfia Larkin-mezben araszolt előttem a sorban. A United Centerhez az utóbbi pár évben hozzáépítették az átriumot, ide került át a Jordan-szobor, és innen, illetve az utcáról is nyílik bejárat a Madhouse on Madison Bulls/Blackhawks Store-ba. Én a bolton keresztül mentem be, onnan az átriumba, ahol fekete Blackhawks Chelios-mezt húztak a Jordan szoborra, és 14 órakor kezdődött a buli. Megérkezett a színpadra Gary Suter, Ed Belfour, Tony Amonte és Jeremy Roenick, velük Pat Foley beszélgetett - Amonte sokat hízott, Sutert nem ismertem volna meg, Roenick nem változott, Belfour viszont nincs jól, valahogy túl lassan, óvatosan, betegesen jött-ment és ült le. Az arca sem tetszett, remélem, nincs baja. Miközben sztoriztak Chelios velük szemben, és felettünk állt a galérián, néztem a reakcióit, szerintem meghatódott.

Aztán bementünk a United Centerbe és 15 órakor kezdődött a show. Chelios és a mamája kocsival gurultak be, aztán jött a beszéd. Elmondása szerint a szeptemberi bejelentés óta írta, tervezgette. Pörgött előtte egy óra, mérte a műsoridőt, vicces volt, mert leszarta, 6 perc volt hátra, amikor mondta, hogy ő ezzel nem foglalkozik, természetesen egyetértő üvöltés volt a válasz. Jópofa volt, oda szólt Kane-nek, hogy tudja, milyen Detroit-mezben, és pár év múlva ő is itt fog állni egy ugyanilyen ceremónián. Persze erre is robbant a csarnok. Azt mondta, Kane minden idők legjobb amerikai hokisa, és megkérte, hogy ne lopja el a show-t ma este - hát ez nem sikerült. Kitért külön Dennis Rodmanre, amikor a 90-es évek Bulls/Blackhawks éjszakai partikról sztorizott, felhozta Jordan híres Gatorade reklámját, a 'Be Like Mike"-ot hozzátéve, hogy a bulikon nem Gatorade-et ittak... Mutatták Rodmant, aki gumiklumpában, melegítőalsóban és egy Bulls-pólóban volt, szóval csak a szokásos. Na, ő is óriási ünneplést kapott. A Pearl Jam énekes, Eddie Vedder törölgette a szemét, amikor Chelios felidézte azt a szeptemberi koncertet, ahol Eddie bejelentette, hogy visszavonultatják a mezét. Ugye Chelios nem a Blackhawkstól tudta meg, úgy intézték, hogy a koncerten döbbenjen meg.

Kane az első harmad első reklámszünetében kapta a tribute videót. Hát, simán volt akkora ünnep, mint Cheliosnál. A videó végén tett egy tiszteletkört, de a taps csak nem maradt abba. Ezért tett még egy kört, és még mindig üvöltöttünk, szóval háromszor tapsoltuk vissza, három kört tett, de a legnagyobb nem ez volt.

Én még ilyet nem éltem át, mint a győztes góljánál. Van egy csapat, amit mindannyian utálunk, és a Blackhawks történetének egyik legnagyobb alakja, a gyűlölt csapat mezében, hosszabbításban, kapura tör, gólt szerez, és nem fújjolunk, mint rendesen, hanem ünnepel a United Center. Bármerre néztem, tapsoltak az emberek. Álltunk és mosolyogtunk. Lényegtelen volt, hogy ez a Detroit, leszartuk, milyen mez van rajta. Kane számított, és az a sokszáz pillanat, amit 2007 óta adott. Ilyen végjátékra nem lehetett felkészülni, mégis, mintha 20 ezer ember ugyanúgy reagált volna, legalábbis én nem hallottam fújjolást a győztes gólnál.

Aztán kinn voltam a Colorado ellen is, de azt inkább hagyjuk :)