kedves Oltran, érzem én a megannyi ellentmondást ebben a filozófiában, de mi nem ellentmondásos?; a tanításoknak ezeket a dolgait a tapasztalatommal próbálom meg szembesíteni, és utána levonom a konzekvenciákat
de amit kérdeztél: hogy vannak-e lépcsöfokok (hierarchia) Isten és az ember között: elöször is, szerintem nincsen olyan, hogy Isten mint fensöbb hatalom, csak megszabadult vagy meg nem szabadult tudat (egy bogáré, az enyém, a Zámbó Jimmyé mint meg nem szabadult, az ÚrBuddháé mint megszabadult tudat); egyébként szerintem van hierarchia (ezt persze csak belehihetem magamba), ezt - úgy saccolom - az erkölcsös élet, a mágikus tudás vagy a felhalmozott isteni (Kundalíni-) energia stb. révén megszerzett tudatállapotok jelenthetik, így kialakulhat egy hierarchia az istenek, a szellemek, a démonok meg ilyesmik között (ha tényleg vannak mint erötér), de - szerintem - nem az ezek felé törekvés a járható út: az indiaik (akiket egyre inkább a legnagyobb humanistáknak tartok) folyamatosan figyelmeztetnek arra, hogy pl. az istenek is - az idöbe vetettségük miatt - szintén osztoznak a fájdalomban, amely az egész kozmoszra jellemzö ontológiai modalitás, a legkisebb bogártól a nagy Siváig, ha vagy Siva :)
számomra ezért is olyan lenézett-kacagtató a mindenféle "mágusoknak", szcientológusoknak, agykontrollosoknak - az Egójuk imádatából szárba szökö - szakadatlan törekvése arra, hogy magasabb tudatállapotokba kerüljenek: a szenvedés, akár "fehér" hatalommal is, de osztályrészük marad; nézd meg, hogy Patandzsali és Buddha is - micsoda, szinte emberi nagysággal - állandóan figyelmeztet arra, hogy az "Úton" lévö madár idövel, magasabb, "természetfölötti" képességek (siddhik) birtokába jut, de ezeket "vissza kell utasítani", nem szabad felhasználni, élvezni, mert csak externalizálják a tudatot, namost ezt próbáld megmagyarázni egy szcientológusnak, soha nem fogja megérteni, hogy "a lemondásnak értéke van"
szerintem végülis az egyedüli "erkölcsös" dolog igazán a szabadulás óhaja, de ezt is le kell gyözni :)