Feketeöves csempefúró szakinak éreztem már magam, amikor szembejött a konyhába vett, 10x10 centis, rusztikus, mázas, égetettmintás csempe.

Szerintem nem a festéktől volt égetettmintás a lap - mondom most már, miután úgy megkínlódtam vele.

Baszki, a gyémántszemcsés turbóval kellett a végén a háta felől kicsiszolnom a körívet, hogy kiessen belőle a felesleges darab - fél óra per db -, mert semmi más sem vitte.

Fekete volt a hordozója belül, úgy ki volt égetve.

Még az utcai bazaltkocka is könnyebben kopott, mint ez a szar.

Ennél keményebb anyaggal csak egyszer volt dolgom, amikor egy tűs nyomtató kopott nyomtatófejét reparáltam, és a kerámia homloklapot akartam gyémánttal újra síkba csiszolni, A kerámia-gyémánt találkozásánál világított a leváló szemcseszórás...