Ha egy körpályára kényszerített golyót olyan nagy szögsebességgel keringetünk, hogy eltépi a kötelet vagy a szalagot, akkor azt a centripetális erő tépte el. Eltépés után pedig nincs többé centripetális erő, így onnan kezdve egyenesvonalú érintő irányú és egyenletes mozgással repül tovább.

Centrifugális erőről csak akkor beszélhetünk, ha mi is együtt keringünk a golyóval, tehát forgó (így gyorsuló) rendszerben írjuk le, ahonnét természetesen azt látjuk, hogy a golyó áll. De hát gyorsuló rendszerben Newton 1, ill. 2. törvényei csak virtuális inerciaerők (itt ez a centrifugális erő) felvétele mellett érvényesek, mert azok igazából csak gyorsulásmentes rendszerben érvényesek.

Ezek bármiféle forrás nélküli hipotetikus erők, amelyekről feltételezzük, hogy a tömegekre hatnak (F=m.a) akkor, ha azok mozgását gyorsuló rendszerekből írjuk le. Mert általuk tudjuk érzékletessé tenni azt a matematikai átalakítást, amivel átlépünk a gyorsuló rendszerbe.

A golyó zsinóron való keringésénél tehát úgy képzeljük el a dolgot, hogy a golyóval együtt mozogva, azért látjuk állni a golyót, annak ellenére, hogy a zsinór egyik végét húzza a keringés középpontjában ható valódi centripetális erő, mert a zsinór másik végén lévő golyóra meg hat egy ugyanakkora, de ellentétes irányú hipotetikus centrifugális erő.