"Csak ezzel az a baj, hogy a strain gauge a gerendán kellene legyen. Minden egyes megemelt darabon.

A görgőkkel ezt el lehet kerülni. Elvileg lehetne mérni a felső görgőre ható függőleges erőt is. A tervező nem így tervezte."

Ha a görgők csapágyainál nulla volna a tapadási súrlódás, akkor, a rézsútos kötélszakaszon ugyanakkora erő hatna, mint a függőlegesen. De hát a tapadási súrlódás az ennyire kicsi tengelyátmérők (tehát kicsi érintkező felületek) esetén sokkal-sokkal nagyobb lehet, mint amit acél-acél, vagy acél-bronz felületpárnál mozgási súrlódásként megszoktunk (0.1 - 0,05). Az bizony könnyen eléri az 1 értéket, vagy még nagyobbat. Ennél az mérőeszköznél pedig láthatóan nem számoltak ezzel, úgy voltak vele, hogy arra a kicsi terhelésre, amit azokra a csapágyakra vélelmeztek, bőven elég az a felület. Ez az eszköz így alkalmatlan a mérésre, legfeljebb azzal lehetne kicsit megbízhatóbbá tenni, ha mérés közben kalapáccsal ütögetnétek, hogy kevésbé tudjon betapadni.

Ugyanez okból szoktak a közönséges mérlegek emelőkarjai ékalátámasztáson billenni, nem pedig elforduló csapágyakon. Nektek is ékekkel kellene helyettesítenetek a görgőket.

Elmondok egy idevágó tapasztalatot. Egy vitorláshajó 2,7 tonnás tőkesúlyát akarta valaki leszerelni, hogy újratömítse az illesztésnél. Mind a 12 függőleges csavarról leszedte az anyákat, mégse huppant le. Gondolta, hogy ennyire tapad a vízszintes illesztésben lévő szilikontömítés, nagy nehezen kiműtötte hát onnan egy résfűrésszel. De még ezután se mozdult. Csak 4db. 5 tonnás hidraulikus emelővel sikerül lehúznia,  akkor derült ki, hogy a csavarok nem egészen párhuzamosak, hanem 2-3 fokra eltérnek egymástól. S az ebből adódó oldalerők okoztak ilyen hatalmas tapadási súrlódást a függőleges furatokban.