Pathmaster Creative Commons License 2024.02.24 0 0 2459

A maradandó élményről a kis Dzsesszika története jut eszembe, aki kettesben élt az édesanyjával a falu határán, egy kis házban. Egyetlen szomszédjuk egy zárkózott, gyermektelen házaspár: Józsi bácsi és Mária néni, akikkel a köszönésen kívül semmilyen kapcsolatuk nem volt. Dzsesszika már egyedül járt az iskolába. Édesanyja otthon dolgozott, hogy meleg és tiszta legyen a ház, és mindig legyen mit enni. Teltek-múltak a napok, beköszöntött a tél. A Karácsony előtti utolsó tanítási napon Dzsesszika édesanyjának nagy fájdalmai lettek, ezért orvost hívott, aki kihívta a mentőket, és néhány napra kórházba kellett mennie, pont Karácsonykor. A szirénázva érkező mentőautóra felfigyeltek a szomszédban lakók, és kíváncsian nézték, amint a kislány anyját hordágyon teszik a mentőautóba. Dzsesszika édesanyja kissé félve szólította meg szomszédjait a hordágyról:
– Kérem, amíg kórházban leszek, addig viseljék gondját a kislányomnak. Amikor hazajövök, kifizetem a költségeiket.
A szomszédok nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy szívességet kérjenek tőlük, de az orvosok és mentősök előtt szégyellték volna visszautasítani a kérést, ezért elvállalták a kislány befogadását. Ha pedig vállalták, akkor tartani is akarták a szavukat; csakhogy erre egyáltalán nem voltak felkészülve. Eddig még senkit sem láttak vendégül, a Karácsonyt pedig mértéktelen evéssel és TV nézéssel töltötték. Mostanra is ezt tervezték, de még előtte voltak a karácsonyi bevásárlásnak, hiszen eddig semmi sem sürgette őket. Most viszont hirtelen rádöbbentek arra, hogy este már ott fog náluk aludni a kis Dzsesszika! Addigra ki kell alakítani a részére egy helyet, ahova az ágyát teszik, ehhez át kell rendezni legalább az egyik szobát, és le kell hozni a padlásról egy ágyat. Miután az ágyat lehozták, Mária néninek el kellett sietnie a boltba, mert ilyenkor hamarabb zárnak a boltok. Így Józsi bácsi egyedül rendezte át a bútorokat és alakította ki Dzsesszika részére a helyet.
Dzsesszika akkor érkezett meg az iskolából, amikor Mária néni a boltból. A kapuban mondta Mária néninek, hogy azt mondták neki az iskolában, hogy most néhány napig a szomszédban kell aludnia, mert az édesanyjának kórházba kellett mennie.
– Igen, és talán már el is készült Józsi bácsi a helyeddel - mondta Mária néni.
Beléptek a házba. Dzsesszika helye már valóban kész volt, és nagyon tetszett a kislánynak.
– Ó de jó, itt fogok aludni! - lelkendezett Dzsesszika. – Ugye milyen szép? - fordult oda Mária nénihez.
Mária néni nem szól semmit. Erre Dzsesszika tovább kérlelte:
– Mária néni! Mondja, kérem, hogy szép; mondja, kérem, hogy Józsi bácsi ügyesen megcsinálta!
Erre Mária néni odafordult Józsi bácsihoz, és mondta:
– Ezt ügyesen megcsináltad, szép lett.
Ez után Mária néni és Dzsesszika a konyhába mentek, hogy elkészítsék a vacsorát. Közben a kislány elmesélte, hogy aznap tartották az iskolai Karácsonyt. Betlehemest játszottak, és a jászolba az ő babáját fektették a kis Jézus helyére. Azt is elmesélte, hogy a végén ott maradt segíteni a tanító néninek elrakni a betlehemes játék kellékeit.
– A tanító néni leszedte az ádventi koszorúról a gyertyákat, mert azok jók lesznek jövőre is, az ádventi koszorút pedig ki akarta dobni, mert azt mondta, hogy hullatja a levelét, és a téli szünet végére minden csupa tűlevél lesz tőle. Én meg elkértem a koszorút - mesélte Dzsesszika.
– Minek az neked? - kérdezte Mária néni.
– Beterítem egy fehér kendővel, és ebből lesz a jászol a babámnak a fenyőfa alatt - válaszolta Dzsesszika.
Ezalatt a szobában Józsi bácsi egyedül díszítette a fenyőfát. Újra meg újra az járt a fejében:
– Tetszett neki! Azt mondta, hogy szép lett.
És újra meg újra azt vette észre, hogy mosolyra húzódik a szája… A végén már kezdett attól tartani, hogy ha ezt észreveszik rajta, akkor azt fogják hinni, hogy talán túl sok bort ivott, és attól vált ilyen mosolygóssá. De hiába próbált komoly maradni, újra meg újra elmosolyodott.
Aztán elkészült a vacsora, szép lett a karácsonyfa. Dzsesszika odatette alá a fehér kendővel beterített koszorút, beletette a babáját. És ahogy nézi, egyszer csak megszólalt:
– Mária néni és Józsi bácsi pont olyanok, mint a kis Jézus szülei; hiszen őket is Máriának és Józsefnek hívták!
Ez a felfedezés Mária nénit és Józsi bácsit is meglepte, mert nem jártak templomba, és sohasem foglalkoztak azzal, hogyan hívták Jézus szüleit. Hirtelen nem is tudták, hogy most erre mit válaszoljanak. A csendet Dzsesszika törte meg azzal, hogy Józsi bácsihoz fordult a kérésével:
– Mondja, kérem, Mária néninek, hogy szereti őt, mert Jézus szülei biztosan szerették egymást!
Józsi bácsi kissé különösnek érezte a kérést, de megtette. Odafordult Mária nénihez, és azt mondta:
– Szeretlek.
Mária néninek az jutott eszébe, hogy amióta férjnél van, most hallja először azt, hogy a férje szereti őt. És ekkor kicsordult egy könnycsepp a szeméből… Magához ölelte Dzsesszikát, majd hogy ne lássa a könnyeit, Dzsesszikát a fenyőfa felé fordította. Ezzel viszont kissé elkésett, mert a kislány észrevette, és azt is, hogy a háta mögött közelebb lépett Józsi bácsi Mária nénihez, mert már nem volt köztük a szokásos két lépés távolság. És ott álltak hárman, nézték a fenyőfát, alatta a betakart koszorúban Dzsesszika babáját; és egyikük sem tudott megszólalni. Mert ami történt, az túlmutatott minden láthatón - felfoghatatlan és időtlen volt.
 
Néhány nap múlva hazatért Dzsesszika édesanyja, és azóta már sok év eltelt; de a szomszédban töltött Karácsony emléke örökre megmaradt.
 
Márk 9,33-37: Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: "Miről beszélgettetek útközben?" Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közöttük. Ekkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: "Ha valaki első akar lenni, legyen az utolsó és mindegyikőtök szolgája." Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: "Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt is befogadja, aki engem küldött."
 
Vagyis aki szeretetből befogad egy gyermeket, az Jézust fogadja be; és aki Jézust befogadja, az az Örökkévalót is befogadja. Az igazi szeretet élménye maradandó (1Kor 13,8).

Előzmény: Pathmaster (2454)