A problémádra van egy nagyon egyszerű magyarázat: az idő műlásának érzetét az okozza, hogy a múltra emlékezünk.

Azonban a memória úgy működik, hogy az idegsejtek között csinál egy megfelelő rendet - banyek, mintázat! - azon az áron, hogy orbitális mennyiségű hulladékhőt is generál. Azaz a memória működése összességében növeli az entrópiát, ezért tudjuk az információkat eltárolni. És mivel vannak és folyamatosan szaporodnak az eltárolt infók, ezért az az érzet alakul ki az elmében, hogy az idő a múlt irányából a jövő felé megállíthatatlanul telik. (Annyira erős ez az ösztönös szubjektív érzet, hogy a legtöbbeknél azt is akadályozza, hogy a relativitáselméletek időt érintő furcsaságait egyáltalán bevegye a gyomruk: "Az nem lehet, hogy az idő így telik, meg úgy telik!")