Ernst Jandl

Az utazásról és az otthonmaradásról

                                           _{Sikerül-e a föld köré
                                           hálót feszíteni,
                                           vasúti csomópontok közé
                                           villanyvasutak drótjait,
                                           a légi útvonalakból
                                           hálózatot az ég kék rétjein,
                                           az óceánóriások zöld mezőin hálót
                                           a barázdákból?}

A legtöbben otthon maradnak.
Egyesek utaznak.
Ezeket szél jege hajtja
vagy a láz hajtja őket.
Egyesek utaznak.
Egyesek messzire utaznak.
De a legtöbben inkább otthon
maradnak, mondják.

Katedrálisokat és palotákat szeretnék látni,
piszkos lebujokban sört inni a helybeliekkel,
árujukat forgatni és méregetni kezemben,
megérteni szavukat, használni szavaikat
és mondani: közületek való vagyok, míg ők is azt mondják:
olyan, mint aki közülünk való, nincs köztünk semmi
                                                               különbség:
jöjj velem, házam van, ki-bejárhatsz benne,
kipihenheted ott magad és megéjjelezhetsz.

De a házak zárva maradnak.
Csak ama nagy házakat,
melyek mindenkinek nyitva állnak,
látogatják az emberek,
és nem állnak közel egymáshoz.
De a kis házak közül
egyik a tiéd, másik az enyém
és egyik sem közösen mindkettőnké.

Szeretnék magamnak házat építeni, szép szobákkal,
meghívni barátaimat s megkérdezni tőlük, hogy tetszik
                                                                          nektek?
Vagy ha legalább lakásom lenne, szép szobákkal,
meghívnám szomszédaimat s megkérdezném, mit szóltok
                                                                               hozzá?
Vagy lenne legalább egy szobám, hol egymagamban
                                                                       lehetek,
barátok, szomszédok nélkül, s a tetők fölött
kupolákra látnék, tornyokra, messzi hegyekre,
vagy legalább állapítaná meg jogosultságomat a lakáshivatal.

De mit ér egy tető négy fallal,
ha elállják a kilátást,
míg kintről nem szűnik meg a hívás:
gyere ki, gyere ki!

Mit kezdjek egy házzal, mely
útját állja az utcának?
Hatóság vagyok és elrendelem:
Ezt a házat le kell bontani.

Én ugyanis szeretnék még egy ideig
továbbmenni.
Szeretnék még néhány mérföldet
magam mögött hagyni.
Szeretnék beállni egy kórusba, egészen hátra a zenekar
                                                                                 mögé
s együtt énekelni ott az utolsó sorban.
Szeretném, ha hirtelen mindenki
kezet nyújtana egymásnak.

_{/Hajnal Gábor ford./}