Gerhard Fritsch

Nem sok bizony

Hamu- és ködízűek voltak az évek
rothadó lomb fölött. Nem sok bizony,
ami megmaradt, hogy életem feléhez értem.
Nem sok bizony, mit én hozok
neked. De mindaz, ami nékem
megadatott:

Félelem nélküli tekintet
hosszú árnyak síkjain,
néhány szó - homoknád között
és mahorkavárosok szélén találtam-,
fáradtság nélküli lépés
és bánat nélküli szív, amellyel
rád találtam.

Nem sok ez. De
mit én hozok neked,
a tiéd örökre.

_{/Hajnal Gábor ford./}