off

Ezekről az írásaidról egy sor jutott eszembe, rögtön előkeresem az idézetet a ronggyá olvasott könyvből:

 

- Ejha! De ellátták a baját!

Az orrából vér folyt, és a szája sarka is felrepedt.

- Ellopták . . .  a pénztárcámat . . .

- Mennyi pénz volt benne?

- Ötezer dollár!

- Elmenjen innen! Ha bolondot űz belőlem, hát megjárja. Ötezer dollár nem ilyen ficsúrok pénztárcájában van.

- Nézze, jó ember, most már úgysem csinálom tovább, én St. Antonio uralkodó főherceg vagyok.

- És kicsoda, ha józan? Mi?

- Kérem vezessen a St. Antonio-palotába. Valahol egy dombon van a városon kívül.

 

Utána nem igazolták az uralkodó kilétét és a rendőr meghívja egy pohár sörre. És nem is bánom,ezt most bemásolom juszt is!

A rendőr szelíden megfogta a fiú karját. - No jöjjön. A herceg követte mint valami alvajáró. Ismét a városban jártak, és egy kocsma előtt vitt el az útjuk. A rendőr megnézte az óráját.

- Húsz perce lejárt a szolgálatom, mi a véleménye egy pohár sörről?

- Nem ittam még sohasem szeszes italt, és különben sincs pénzem.

- Ne törődjék semmivel! Én megvendégelem.  A herceg szelíden megrázta a fejét.

- Ön nem vendégelhet meg egy uralkodót. Köszönöm, jóember.

" Ki látott még ilyent? Ha igazán király lenne akkor se csinálhatná jobban...  Szegény..."

 

...

Uralkodó is megteheti. Oroszlánszívű Richard nemegyszer ivott a közlegények borából, amikor keresztes hadjáratba ment. A fiú nagy bölcsen megfogta az állát, mint aki fontolóra vesz egy figyelmen kívül hagyott érvet.

- Igaz! - felelte azután -, egy angol király példája irányadó lehet.

...

- Most majd eljön velem, barátom, valahová, ahol nyugodtan pihenhet kissé.

- Ön megőrült, jóravaló rendőr! Sürgősen igyekeznem kell Almirába jutni, ahol rendbe hozok mindent.

...

- De a Boldogság szigetekre nem lehet csak úgy eljutni. Hiszen az nagyon messze van - igyekezett lelkére beszélni a rendőr. - Hajót bérelni oda igen sokba kerül, és más mód nincs, mert úgy tudom, hogy távol fekszik a rendszeres hajó útvonalaktól.

- Igen. Valamikor rendszeres hajójáratok érintették. De amikor nagyatyám elűzte a lázadó Alvarezt és kormányát, a sziget ismét visszaszerezte régi előkelő hírét, és elkerülték a hajók.

- hm . . . erről hallottam valamit.

- Hallhatott  róla, jószívű közeg. Nagy ügyet csináltak belőle undok üzletemberek, akik a forradalmi kormány elnökétől megvásárolták a sziget minden hasznot hajtó jogát, és ezt a Don Barrabas Alvarez nevű lator elnök csinálta.

 

"Csodálatosan ismer minden adatot a rögeszméjéhez " -gondolta a rendőr és szelíden szólt:

 

- nem juthat el oda, fiam. Higgye el! Most majd elkísérem egy csendes intézetbe, ahol nyugtalan uralkodókat ápolnak.

A herceg döbbenten lépett hátra.  

/Én meg akkor elolvasom századjára is!/