Kortye, Kortyé: A Mezőbándi által leírt elterjedési mintázatot én is meg tudom erősíteni, de én a román keresztneveknek és a hosszú é-re végződő névformának is jelentőséget tulajdonítva román névnek gondolom, és a jelenkorban Curte alakban családnév román név alakváltozatának gondolom. A ty-t viszonylag könnyű megmagyarázni, mivel a nyugati román nyelvjárásokban a t hang e előtt könnyen palatalizálódik. Az u > o hangváltozást nehezebb indokolni, de elképzelhetőnek tartom, hogy a (tágabb) magyar környezet hatására a korty, kordé szavak hasonító ereje alatt alakult ki. (De talán a román cort ’sátor’ szóval való egybecsengés sem zárható ki.)

A román név közszói eredetű, vö. román curte ’udvar; kastély, palota’ szóból ered. Vélhetően jogállási névről van szó, az elsőnek elnevezettnek vagy nagyobb jobbágytelke volt, vagy a földesúrnál szolgált az udvarházban, kastélyban.

Ez a román curte szó egyébként azonos jelentésben és kurtye, kurtyé hangalakban magyar tájszóként is előfordul.