Ha én almát körtével, akkor te érdekesen cherrypickingelsz: amire tudsz reagálni úgy-ahogy, azt tolod orrvérzésig, a többit meg ignorálod.

1. Elsőre az volt a mérce, hogy a "válogatott nem ér semmit". Erre írtam, hogy egy csomó játékosunk igazolt magasabban jegyzett klubokba, amit önkényesen lehúztál.

2. Aztán jött a "külföldi élcsapatba eladás mint" sikerkritérium. Mivel erre kábé idén volt először példa, nem túl nagy számban, száz évre visszamenőleg, teljesen egyértelmű, hogy megint egy önkényes statisztika, ami kábé semmit nem mutat, ráadásul kvázi senkire nézvést nem mutat túl jó képet. Nem csak a Győrt és a Fradit említettem: ott volt hogy satöbbi klub, azaz mások sem adtak el senkit sehova, ergo ezzel jönni konkrétan a Vác vonatkozásában megintcsak érdemtelen és kettős mérce: kábé az összes klubot, a komplett magyar kézilabdát lehetne ezzel támadni. 

3. Felsoroltam egy csomó játékost, Hámoritól Helembai-ig, akik mind váci nevelések, és nem vallottak szégyent, ergo nem látom be, hogy ezzel különösebb gond lenne, persze minden relatív.

4. A végén meg kibubik a szög a zsákból: igazából a nemzetközi szereplés kisebb hányadából sikerül általános következtetéseket levonni. Persze a Fradi 10 feletti vereségei (amiből azért volt néhány az elmúlt években...) azok nyilván mindennel is magyarázhatók ugyebár. 

Egyben egyet tudok érteni: teljesen parttalan a vita, ezért nekem ez volt az utolsó hozzászólásom a témában. Vagy olyanok vannak a szemünkre hányva, amivel a komplett mezőnyt lehetne támadni, vagy konkrétan hazugságok kerülnek megemlítésre, mindenféle relativizált mérce alkalmazásával (külföldi élcsapatba igazolt játékosok száma, nemzetközi kupameccseken elszenvedett nagyarányú vereség), msá, egyébként széles körben elfogadott mércék (pl. válogatott játékosok száma) figyelmen kívül hagyásával. Ilyet én is tudok: mivel a Vác adta a gólkirályt az előző két bajnokságban is, ezért mindenki felett áll utánpótlás-nevelésben és tehetséggondozásban, és punktum.