Újabb genetikai kutatások szerint a sumér ábrázolásokon látható, szekereket és ekét vontató lófélék inkább kungák, mint onagerek (= vadszamarak = kulánok). Így például az Ur-Pabilsaĝ király uri sírjában talált faláda bitumennel felragasztott mozaikjain is kungák szerepelnek, melyeket úgy tenyésztettek ki (bár ez kissé nagyzoló kifejezés ebben az esetben), hogy vadszamarakat engedtek a házi szamár nőstényeire. Az utódok nagyrészt az apai vonal robusztusabb termetét, erejét és gyorsaságát örökölték. A Kr.e. III. évezred végéig, a ló és az öszvér megjelenéséig a kungák jelentették a mezopotámiai civilizáció fő állati erőforrásait.

https://www.magyarhirlap.hu/tortenelem/20240131-a-vilag-elso-allati-hibridjeit-az-osi-mezopotamiaiak-hoztak-letre

Egy észak-szíriai királyi sírkamrában, Tell Umm el-Marrában 2006-ban fedezték fel 25 állat csontjait, amelyekről ma már tudjuk, hogy kungák. A teljes csontvázak úgy néztek ki, mint a lovak, de az arányaik eltérőek voltak, ami zavarba ejtette a régészeket, ahogy az is, hogy a lovakat csak 500 évvel később hozták be a területre.
A rejtélyes lófélék Mezopotámiából származó ősi szövegekben és ikonokon is szerepelnek, ahol „diplomáciában, szertartásokon és hadviselésben” használták őket. A nagyobb kungákat járművek vontatására használták, míg kisebb társaikat a mezőgazdaságban, például szántók húzására.
De csak akkor tudták meghatározni, hogy pontosan mik is ezek a titokzatos állatok, amikor az új tanulmányt készítő csapat összehasonlította genomjukat más fajokéval. A csontvázak nem tartoztak sem lovakhoz, sem szamarakhoz, sem onagerekhez (kulán) – ázsiai vadszamarakhoz –, ami a kutatókat arra a feltételezésre juttatta, hogy hibridekről lehet szó.
Hogy ezt megerősítsék, szekvenálták a Törökországban talált 11 000 éves lófélék csontjának DNS-ét, valamint az utolsó életben maradt szíriai vadszamarak 19. századi fogait és szőrét. Megállapították, hogy a szíriai csontvázak anyai ágon a házi szamár (Equus africanus), apai ágon pedig a szíriai vadszamár (E. hemionus) vérvonalát mutatták.
A kutatók úgy vélik, hogy ez a keverék biztosíthatta a szamár temperamentumának és a vadszamár gyorsaságának tökéletes kombinációját. Az így létrejött kunga erősebb és gyorsabb lett volna, mint a szamár, de könnyebben megszelídíthető, mint a szamár. Úgy gondolják, hogy akár hatszor annyiba is kerülhettek, mint egy szamár.
Ügyes kis terv egy korai szír-mezopotámiai civilizációtól, amely nyilvánvalóan fejlett ismeretekkel rendelkezett a tenyésztésről.
„Meglepő, hogy ezek az ókori társadalmak valami ilyen összetett dolgot képzeltek el, mint a hibridtenyésztés, hiszen ez egy szándékos cselekedet volt: megvolt a házi szamár, tudták, hogy a szíriai vadszamarat nem tudják háziasítani, és a lovakat sem háziasították” – mondta Eva-Maria Geigl társszerző a Gizmodónak.
„Ezért szándékosan kidolgoztak egy stratégiát, hogy két különböző fajt hibridizáljanak, hogy egyesítsék azokat a különböző karaktereket, amelyeket kívánatosnak találtak az egyes szülőfajokban.”
Ez nem volt könnyű feladat, mivel a hibrid állatok – például a méneshal hibridek (tokhal és lapáthal hibridje) vagy a narvál és a beluga hibridje – többnyire (de nem mindig) sterilek, ami azt jelenti, hogy minden egyes kungát szándékosan kellett kitenyészteni.
A plusz fáradság talán megmagyarázza a kunga végső kihalását. A házi ló 4000 évvel ezelőtti megjelenésével a mezopotámiai társadalmak egy hasonlóan erős és gyors állatot kaptak, amelyet sokkal könnyebb volt szaporítani.
A kunga létrehozása óta eltelt évezredek során az ember mindenféle furcsa és csodálatos hibridet hozott létre, a csontos bivalytól kezdve az ízletes vaskori sertésekig – de minden ezzel a mára kihalt lófélével kezdődött, a világ első ember által tenyésztett hibrid állatával.