Teljesen le vagyok döbbenve. Nagyon sajnálom ami veletek történt.
Nem akarom feltépni a még amúgy is friss sebet, tehát csak annyit, hogy lélekben veletek vagyok.
(Nekem a nővérem halt meg, néhány éves voltam, azóta van egy hugicám, de mi nem ő vagyunk, bár nagyon szeretnek minket a szüleink. Nagyon sokat beszélünk róla.)
Elfolytani nem szabad és nem is lehet. Az én szüleimnek az segít, hogy velünk van azóta is...a szívünkben.

Sírtam amikor elolvastam a topicnyitót és most is könnyes a szemem. Megnéztem a képeket, nagyon szép és kiegyensúlyozott babák!

Ha nem ölelhetitek őket, akkor azért adj hálát az égieknek, hogy néhány évig az életük része lehettél és ők megajándékoztak benneteket a szeretetükkel.
Tudom, sovány vigasz, de próbáld meg!

őszinte együttérzéssel,

berill