A Római Birodalom felemelkedését és virágzását lehetővé tevő klímaoptimum az időszámítás szerinti 130 körüli években véget ért, az éghajlatváltozás elhúzódó szárazságokkal, jelentős lehűléssel beköszöntő éghajlatváltozás pedig pestisjárványok sorozatával gyorsította az antik civilizáció felbomlását – állítja a Science Advances folyóiratban most megjelent tanulmány.
Holland és német kutatók az Adriai-tenger üledékmagjában lévő planktonmaradványok elemzésével rekonstruálták Dél-Olaszország éghajlatát az időszámítás előtt 200 és az időszámítás szerint 600 közötti évszázadokban – írja a kutatásról a New Scientist.
A kutatók közvetlen összefüggést találtak a 165 és 180 között a birodalom magterületein pusztító antoninusi vagy galénoszipestisjárvány és a klíma lehűlése között, de az üledékrétegek vizsgálata alapján egyértelműnek látszik, hogy az éghajlatváltozás szerepet játszott a korábban egységes államszerkezet eróziójához vezető, 251-266 között tomboló ciprusi eredetű pandémiában is, hasonlóképp, mint a már nyugati és keleti birodalomrészek létrejötte után pusztító iusztinianoszi pestisjárványban is.
