Szerintem a magyar állam vasútpolitikája nem fog változni a következő időszakban, függetlenül attól, hogy hogyan hívják a minisztériumot és a benne ülő minisztert.

Nagyon úgy néz ki, hogy fejújításokra nem lesz pénz (s szerintem a kormányzat nem is akar pénzt szereni rá).

Ahogy egy egykori állomásfőnök mondta: a vasútnál a reform az, hogy hagyjuk úgy az egészet, ahogy van, úgyis megdöglik magától!

Csakhogy: a mélyen tisztelt magyar állami vezetés (és a MÁV vezetése...) nem hajlandó figyelembe venni, hogy nem egyszerűen egy vállalatról van szó, hanem a magyar vasútról. Amely 54.000 embert foglaklkoztat (kb. 200.000 állampolgár megélhetése függ - családi alapon - a vasúttól), igaz, egy ekkora hálózatot kevesebb emberrel is vígan lehetne működtetni, de akkor mit csináljunk a hirtelen felszabaduló munkaerővel?

A vasutat az állam amennyiven fogalkozik vele - azonosítja a MÁV-val. Azonban a vállalat átszervezése nem csak magára a cégre és az ott dolgozókra van hatással. A vasút az infrastruktúra (termelői és szociális infrastruktúra is!!!) szerves része. Ha nem működik jól, akkor a problémák nem csak a vállalatnál jelentkeznek, hanem az érintett térségekben is.

A rekonstrukcióhoz pénz kell, nagyon sok pénz. És idő. A létszámcsökkentést csak fokozatosan lehet végrehajtani, s minden esetben össze kell kötni a műszaki fejlesztéssel.
A pályarekonstrukció nem csak a vasúti szállítás minőségére lesz hatással, hanem a régóta vergődő magyar acélipart is egy kis megrendeléshez juttatja (amennyiben itthon gyártatjuk a síneket és a kapcsolószereket).

Mellékvonalak:
A mellékvoanalk többnyire depressziós térségeket érintenek. ezen vonalak megtartása a periférikus területek későbbi felzárkóztatását segítené elő.