Mijo Creative Commons License 2000.05.10 0 0 8

Két és fél, három hete vittem a szüleimet Szegedre a klinikára, szürkehályog műtét utáni kontrollra. Természetesen beállván a Szemészet lépcsőjéig, olvasgatok, míg nem végeznek. A néha jobbra-balra tekintgetéseimkor, még így parkolva is bele-bele pillantok a tükörbe ...., lám, mintha a Wolf Bélát látnám lassan andalogni egy hölgy társaságában a szomszédos belgyógyászati szárny lépcsőin lehaladván, az utca fele tartva. Lépnék ki, de ekkor jönnek az öregemék, megvárom, hogy beszálljanak, mondván magamban, úgyis megtalálom kifele haladtában.
Nem így történt ! Tettem kört balra, jobbra, pásztázván a parkolót, de nem találtam ! Lehet, hogy rosszul láttam !? Vannak, akik azt mondják ő volt, éppen ott műtötték. Ha úgy igaz, ahogy sejtettem, akkor élve ekkor láttam őt utoljára ! Őt, aki bácsalmási/bajai volt örökké, aki szerintem Bácsalmás-Baja közötti volt örökké, és aki megmaradt ebben a kretén világban is annak a közvetlen faszagyereknek, akiként megismertem mintegy huszonpár évvel ezelőtt, és aki sosem éreztette senkivel az ő bírósági elnöki magasságosságát !

Az utolsó természetes egyéniségek egyike volt a Wolf Béla, és ilyenkor jut eszembe az, hogy egy pillanatig se tápláljak illúziókat a saját múlandósággommal kapcsolatban sem.

Bennem Béla élni fog az emléked, mint ahogy sok más bokodiban is !

Mijo