Hornyék: A RadixIndexe.com a XIX. sz. végéről szlovák településről (Vágszerdahely) mutatja ki. Úgy vélem, leginkább a szlovák Horník (> magyar Hornyik) családnév alakváltozatáról lehet szó. A magyar é hang a szlovák fülnek leginkább í-nek hallatszik (vö. bíreš ’zsellér’ < béres, Bír < Bér falunév). Ennek alapján valamiféle nyelvek közti hiperkorrekció alakíthatta ki a név ilyen hangzását. A Horník a tövében a Hornyák-kal tartozik össze, de a konkrét motivációja más, a régi szlovák horník ’erdész, erdőkerülő’, mai nyelvjárási ’fent (a hegyen, a falu felső részén) dolgozó, lakó személy’ (vö. szlovák hora ’erdő, hegy’, hore ’fent’ + -ník foglalkozásnév-képző).

Hernyák: A RadixIndex.com Dél-Magyarországból és a Hajdúságból adatolja. Nyilvánvalóan nem magyar, hanem inkább szláv hangalakú (vegyes hangrend, -ák végződés). Én a szerb-horvát Hrnjak családnév magyarosodott hangalakú változatának vélem. Ez a szerb-horvát hrnja ’nyúlszáj, nyúlajak’ szó személynévképzős származéka, azaz ilyen rendellenességgel született személy ragadványneve volt, amelyet a leszármazottai megkülönböztető névként örököltek.

Hernyik, Hernik: A Hernik név mai előfordulásaira alapozva ezt lengyel eredetű névnek gondolom (esetleg cseh közvetítéssel). Ugyanakkor a név hangalakja egyáltalán nem lengyeles, de nem találtam meg (egyelőre) a forrást (az ukránt és a szlovákot-csehet lehetne gyanúsítani). Mindenesetre lengyel alapon nem lehet az előzőekkel összevonni, mert a megfelelő lengyel alak g-vel vagy ch-val kezdődne.

Ha szlovák eredetű lenne, akkor a hrniec ’fazék’ ~ hrnok ’bögre’ szó önmagában ki nem mutató hrn töve lehetne a személynévképzői funkciójú -ík kicsinyítő képzővel vagy -ník foglalkozásnév-képzővel. (Ugyanígy a csehben.) De ilyen *Hrník szlovák vagy cseh név nem mutatható ki (hacsak fel nem tesszük, hogy az eredeti hazájában már kiveszett). A lengyelben nincs szótagképző r hang, így (a magyarhoz hasonlóan) az esetleges átvétel során feloldotta volna azt -e- beszúrásával.