Azon gondolkoztam, hogy hogyan változhat meg az ember értékrendje. Talán erősebb prés alatt hamarabb. Bajára vittek tisztesképzőbe. Egyik reggel véreshurka volt reggelire. A mellettem ülő beleszúrt a villával, és cserébe az asztalra spriccelt jó hosszan az élénk piros lé. A legtöbben jóízűen megették a hurkát, de én nem is próbálkoztam vele. Zsebre vágtam két szelet kenyeret, és lehúztam a teát. Aztán amikor kint a terepen megvolt a délelőtti kúszás-mászás a sárban, igazán jólesett a kenyér. Nem volt baj, hogy kicsit földes lett, lekapartam róla. Azóta másképpen nézek a kenyérre, és megértettem, hogy nagyapám miért mondta azt, hogy ő még sohasem dobott a szemétbe egy falatot sem belőle.