Az EÜ vonatkozású pozitívumokat nehéz kiszámolni. Nálunk. Fejlettebb országokban viszont van olyan szintű adatgyűjtés, amiből már kirajzolódnak kézzelfogható, viszonylag pontos értékek. Vannak helyek, ahol sokkal jobban fel lehet mérni, hogy a lakosságnak hány %-a hogyan s miként éli az életét, milyen bajai vannak, voltak az élete során stb. A felmenői között mi volt (hajlam öröklődése). Röviden rengeteg adat áll rendelkezésre, amiből azért nagyjából pontos számokat ki lehet hozni, hogy egy egészségesen élő ember mennyivel kerül kevesebbe az ellátórendszernek, mint egy hedonista. Viszont ezeket a külföldi eredményeket át lehet ültetni a hazai kalkulációkba, nincs akkora különbség genetikailag egy nyugati ország lakosai és mi közöttünk.

A dohányzás és a tüdőrák közötti kapcsolat régóta ismeretes. Nehéz volna úgy differenciálni a pácienseket, hogy: "- Dohányzik? Fizessen több EÜ biztosítást." Ellenben a cigarettát lehet relatíve drágábban árulni (termék adók), mint 20-30 éve. Amely összegekből több kerül a költségvetésbe, onnan az EÜ kipótlása is megoldható(bb). (Azt, remélem, senki nem hiszi úgy, hogy a köz-EÜ szimplán az ilyen nevű bérterhekből táplálkozik.) Ennek az a szociális előnye, hogy aki genetikailag hajlamosabb a tüdőrákra, de nem dohányzik, az ugyanolyan (olyan, amilyen) EÜ ellátásban részesül, ugyanolyan feltételekkel, mint aki szimplán nem dohányzik. A dohányzók viszont legalább anyagi visszacsatolásban részesülnek a folyamatban. (Tehát a rendszer a dohányzást nem tekinti szociálisan támogatandó dolognak, csak a tüdőrákra való hajlamot. Vagy amikor mész kocsival és balaeset ér, az nem ugyanaz, mintha autóversenyzel, és összetöröd magadat. És nincs extrém biztosításod.)