Na de várj: az, hogy beszélget velük, miért "elővevés"? Miért ne lehetne megkérdezni, hogyan látták vagy pont, hogy miért nem látták akkor a hibákat? Látják-e ma? Miért ne lehetett volna, hogy valakik (szakértők, műsorvezető) elővezetik az objektívebb szempontokat és -ha akarnak- a szereplők reagálnak rá. Én értem, hogy szép emlék, no de abban is meg lehet látni, hogy azért, mert nekünk magunknak az valamiért érték volt, nem biztos, hogy a világ leghibátlanabb dolga.

Pl. a levegőbe festésre, a néző néz-re vagy akár még a nevek rosszul mondására is simán lehetett volna annyit mondani, hogy igen, ezek nekünk is feltüntek, de a kétheti forgatásokon olyan feszes volt a tempó, hogy nem tudtuk újravenni. Miért ne fért volna bele, hogy ha ÁA nem is volt ott, valaki elmondja, amit máshol, hogy igen, a fiatalok nem pont úgy akartak volna fiatalok lenni, ahogy Horváth elképzelte otthon, milyenek a fiatalok, hogy talán a szereplők túl passzívak voltak mindenben és a sült galamabot várták, hogy egyes karaktereket istenített Horváth, más karakterekkel meg úgy viselkedtek, ami pont, hogy nem szolgált a nézőknek példával.

Nekem simán összefér a kettő, ahogy mondjuk a saját privát történetemre is visszatekintek, legyen az gimi, egyetem, hogy van ugyan bennem nosztalgia (nyilván, mert fiatal voltam és inkább csak sikerek értek), de ettől még tudom, hogy az nem tündérország mesevilága volt.