Ott baszta el.

Faluhelyen ház és termőföld várta volna.

Nem mindenki szeret azonban földet művelni.

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

 

Az öreg Kiskunmajsán bognár volt.

Azaz iparos.

Önálló iparos.

Büszke volt a mesterlevelére.

 

Kiskunmajsa akkoriban (1946) egy 7000 lelkes nagyközség, nagy tanyavilággal.

Majd mindenki a mezőgazdaságból él.

Tehát a bognárnak mindíg van munkája.

 

Azt se tudom, hogy volt e földjük.

De az tény, mert az iratokat megőrizték, hogy a földosztás után járt neki valamennyi föld.

Meg is kapta.

De nem úgy, nem ott, nem egy tagban ahol kérte, ahol remélte.

 

40+ évesen nem kell már megsértődni.

Ő megsértődött.

 

S nem tudom honnan de kitalálta, hogy bosszúból kivándorol.

Mivel pont akkor zajlott a lakósság csere toborzás így hát abba az irodába nyitott be.

Szerintem ez nem volt átgondolt tett.

De megtette.

Kiment.

 

Mivel haláig nem tanult meg rendesen szlovákul, így a bognár végzettségét nem tudták ott honosítani.

Ezért maradt betanított munkás végig.

De hozzáértését elismerték, külön bérkategória szerint kapta a fizetését.

A lánya már főiskolát végzett Pozsonyban.

 

Én 1959-ben jártam először náluk Püspökiben.

Az se volt egyszerű.