1Korinthosz 15:50

 

"Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot."

 

Pál apostol itt arra a kérdésre válaszol, hogy milyen testük lesz a hívőknek a feltámadásban (35. vers). Jehova Tanúi azt állítják, hogy Jézus nem támadhatott fel az Ő emberi testében, mely hús és csont, mert eszerint "a hústest és vér" nem örökölheti az Isten országát. Szerintük Jézusnak fel kellett adnia a hús-vér fizikai létformáját, hogy örökölhessen Isten országát. A keresztény válaszul rámutathat, hogy Pál nem áll meg a vers felénél, hanem továbbmondja, hogy "a romlandóság sem örökli a romolhatatlanságot". Ez a párhuzamos állítás azt mutatja, hogy Pál szerint nem az emberi lét, hanem a bűn miatti romlandóság (pusztulás) akadályozza meg a "hús és vér" (egy halandó emberiség számára használt kifejezés) öröklését Isten országában.

 

Figyeljük meg, hogy Jézus nem azt mondta, hogy az Ő feltámadt testét "hús és vér" alkotta. Ehelyett azt mondta, hogy a testét "hús és csont" alkotja (Lukács 24:39). Ez jelentős, mert a "hústest és vér" kifejezés gyakran használt az Írásban, hogy az halandó emberiségre utaljon (Lásd: Máté 16:17; Galátákhoz írt levél 1:16; Efezusiakhoz írt levél 6:12), szemben az elpusztíthatatlan, feltámadt testre utaló "hús és csont" kifejezéssel.

 

Jézus vére biztosította a bűnök engesztelését. Így Ő nem vette vissza a "vérét", csupán feltámasztotta a hús és csont testét. Ez a vers tehát nem azt állítja, hogy a feltámadt emberi test nem örökölheti Isten országát, ez a rész csupán azt állítja, hogy a halandó, elpusztítható emberi test (mely hús és vér alkot) nem örökölheti az halhatatlan, elpusztíthatatlan Isten országát. Valóban, az Isten országába való belépéshez a testet nem levetni kell, hanem ahogy az 1Korinthus 15:53 mondja, "ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot."

 

Pál apostol itt arról beszél, hogy ami halandó, földi és romlandó, az nem örökölheti Isten országát. A „test és vér” egyszerűen halandó embert jelenti, összevetve Jézus szavaival a Máté 16:17-ben. 1Mózes 5:24, és Zsidók 11:5 szerint ez megtörténhetett Hénokkal, 2Kir 2:1-13 szerint meg Illéssel, továbbá 2Kor 12:2-4 szerint Pál apostol is teljesen lehetségesnek tartja a testi mennybevételt, sőt lehet, hogy ő is testestül járt ott. 1Kor 5:50-ben a "(hús)test és a vér" kifejezés a bukott ember halandó és romlandó testét jelenti, azonban az Isten által megdicsőített test már igenis örökölheti az Isten országát. Pál apostol a kontextus alapján mondja, hogy el kell változni, megdicsőülni (15:51, 52): „e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (15:53). Az igeszakasz nem azt tanítja, hogy meg kell szabadulni a hústesttől, hanem azt, hogy ezt a testet át kell alakítani, hogy megfeleljen az új országnak, ahol az örökkévalóságot tölti. A Tanúk nem veszik figyelembe, hogy Krisztus teste megdicsőült, hogy a mennynek megfeleljen. Krisztus feltámadt teste is „húsból és csontból” megdicsőült test volt (Lukács 24:39).

 

A "hústest és vér" kifejezés csak néhányszor fordul elő az Újszövetségben. Meghatározását ezekből az előfordulásokból kell levezetnünk. Vizsgáljuk meg az alábbi hivatkozásokat, és nézzük meg, vajon az írók nem ugyanolyan gyakran beszélnek-e a "hústest és vér"-ről, mint a "bukott ember"-ről, mint ahogy a fizikai testről.

• "Nem a hústest és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám." (Máté 16:13-17)

Vajon ez a fizikai testhúsról beszél, vagy hogy nem a bűnös, romlott ember fedte fel Krisztus kilétét Péternek?

• "Mert nem hús és vér ellen küzdünk..." (Efezusiak 6:12)

Eszerint a keresztények nem fizikailag küzdenek az ellenségükkel, Pál lehet, hogy nem a fizikai testre utal, hanem arra, hogy a keresztények az ember bűnös romlottsága ellen és az őt befolyásoló gonosz lelki erők ellen küzdenek.

 

A további tisztázás érdekében olvasandók a következő két vers (51-52), hangsúlyozva Pál kijelentését (amit kétszer is megállapít), hogy "mindnyájan elváltozunk". Jehova Tanúi úgy hiszik, hogy a keresztények "felkent osztálya" (egy különleges, mennybe jutó keresztény csoport, amelyet ők 144 000-re korlátoznak) úgy "változik el", mint Jézus, fizikai testüket immateriális "szellemi testekre" cserélve, míg a "nagy sokaság" (egy nagyobb, üdvözült emberek osztálya, akik örökké a Földön élnek) "tökéletes" fizikai testtel támad fel. Az ortodox kereszténység ezzel szemben azt tanítja, hogy minden keresztény ugyanolyan feltámadt testet kap, mint Jézus (Filippiekhez írt levél 3:21), egy fizikai testet, amely átalakul és dicsőségessé válik, hogy bűntelen és halhatatlan legyen. Ebben a pontban fel kell tenni a kérdést, hogy melyik nézetet támogatja a Biblia itt? A romolhatatlanságot és ezáltal Isten országát, e szerint a szakasz szerint, a fizikai test levételével, vagy a halhatatlanság felöltésével nyerjük el?

 

Az 53. vers szerint: "Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot " Pál szavainak "felöltése" hangsúlyozásával segíthet a Tanúnak megérteni, hogy az emberiségünknek romolhatatlanságot és halhatatlanságot kell felöltene, nem azt, hogy abba kell hagynunk embernek lenni, hogy örököljük Isten országát. Így nem volt szükséges Jézusnak feladnia a fizikai létformáját, ahogy a Jehova Tanúi tanítják.

 

Jehova Tanúja a 44. versre hivatkoznak, félremagyarázva az ott található "szellemi test" kifejezést, és úgy érvelnek, hogy Jézusnak és a "felkent osztálynak" "szellemi testekkel" kell rendelkezniük, amelyeket a Jehova Tanúi anyagtalan, szellemből álló testekként értelmeznek. Olvassuk el az 1 Korinthus 2:14-15 olvasására, amely szerint "a testi ember nem fogadja el Isten dolgait", de "a lelki ember valóban mindent megvizsgál." Egy Jehova Tanúja egyetérthet azzal, hogy Pál azt jelenti, hogy egy Isten Lelke nélküli testi ember nem fogadja el Isten igéjének igazságát. Azonban itt a kontraszt ugyanazon két szó között van. Evidens, hogy a "lelki" ember ebben a szövegben nem szűnt meg fizikai létezésűnek lenni; a lényeg az, hogy életének végső forrása eltér a (csak) testi emberétől. Hasonló módon az 1 Korinthus 15:44 "szellemi" teste nem anyagtalan test, hanem egy olyan, amelyet a Szentlélek éltet vagy energizál egy olyan módon, amilyen módon korábban nem. Így ez a vers is bizonyítékként szolgál, nem pedig ellene, Jézus fizikai feltámadásának.

 

Ezután a Jehova Tanúja a 45. vershez hivatkoznak, ahol Pál azt mondja, hogy "az utolsó Ádám pedig éltető szellemévált". Azonban a keresztények nem tagadják, hogy Krisztus egy szellem; azt tagadják, hogy ő csak egy szellem, fizikai test nélkül. Az 1 Korinthus 15:45-ben tárgyalt kérdés nem Krisztus feltámadási testének anyaga, hanem annak életforrása, amint a 47. vers világossá teszi. Ádám élete természetes, a földről származott; Krisztus élete természetfeletti, az égből származott. Valóban, a "természetes" és a "természetfeletti" kiváló fordítások azokra a szavakra, amelyeket az ÚVF "testi" és "lelki" szavakkal fordít.

 

Hogy Pál nem mondhatja azt, hogy Jézus csak egy szellem, Lukács 24:39-ből ellenőrizhető, ahol Jézus azt mondja, hogy "egy szellemnek nincsen húsa és csontja, ahogy ti látjátok, hogy nekem van." Ez az állítás és az 1 Korinthus 15:45 nem lehetnek egyszerre igazak, hacsak Jézus nem azt jelenti, hogy ő nem csak egy szellem, és Pál azt jelenti, hogy Jézus egy olyan ember, akinek az élete lelki, nem természetes.

 

Jehova Tanúinak tanításai, mivel szövegösszefüggésből kiragadott bizonyítékokon alapulnak, nem állják ki az egész Szentírás gondos vizsgálatát. Emiatt a Jehova Tanúi általában nem dolgoznak végig türelmesen egy Szentírásrészleten. Ehelyett hajlamosak bizonyítékokról bizonyítékokra ugrálni egyfajta "vadászpuskás" megközelítésben. Az 1 Korinthus 15-ös fejezet megvitatása után több más Szentírásrészlettel (mint például a már idézett Lukács 24:39) össze lehet vetni, ahol egyértelműen kijelentik Jézus fizikai feltámadását. Az Apostolok Cselekedetei 17:31 és az 1 Timóteus 2:5 mind azt állítják, hogy a feltámadt Krisztus "ember". Péter Dávid prófétai kijelentését idézte bizonyítékként arra, hogy a Messiás feltámad a halálból, "még a testem is reményben marad" (Apostolok Cselekedetei 2:26, lásd még 2:29-31) - ami Jézus esetében nem lehetne igaz, hacsak a testét nem támasztották volna fel. Máté 28:6-ban az angyal azt kínálta fel bizonyítékként, hogy Jézus feltámadt, hogy a sír üres - ami természetesen irreleváns lenne, ha a testét nem támasztották volna fel. Ezek és más részletek is egyértelműen tanúsítják Jézus fizikai feltámadását a halálból.