Nekem eddig szerencsém volt, mondhatjuk. Zupci-Sitnica és Klobuk-Ilino Brdon mentem mindig és sosem volt előttem több, mint 4-5 autó.

Ilyen határőr felébresztős sztorim az volt, amikor a Plitvicei tavaktól elmentünk a Štrbački vízeséshez, akárhogy néztem, Bihaćon, tehát, Bosznián keresztül majdnem kétszer olyan rövid volt az út. Csak ugye közben 4 határátlépés. Nem baj, belevágtunk. BiH-ba befelé az izačići határon szinte senki nem volt, majd újra HR-ba a Lohovo-Užljebić átkelőn mentünk be, tényleg senki nem volt, a határőr a bódé mellett a székben szundikált. Mikor mentünk visszafelé, már mondta is, hogy magára emlékszem (megjegyzett, mert beszélek szerbhorvátul, egy magyartól ezt nem gondolták feltétlenül).

Visszafelé, Izačićnál HR-ba befelé megint nem volt sor, de BiH-ba befelé délutánra viszont a túloldalt kilométeres sor volt...

Amíg Horvátország nem volt Schengen, nekem úgy tűnt, hogy a horvát-bosnyák határokon elég gyors volt az átkelés, még akkor is, ha sok autó volt, hiába az EU külső határa. Kb. 1-2 perc volt 1 autó. Amióta HR már Schengen, lassabb lett. Ez az én megfigyelésem, én ezt érzem. Persze, a magyar-ukrán és a magyar-szerb áldatlan állapotokhoz szokott állampolgár számára a bosnyák-horvát, immár schengeni határ gyorsasága még mindig álom.

Én már életem során átkeltem pár EU-s külső határon (litván-fehérorosz, lett-orosz stb.) és sehol nem volt az a mélytorkos faszszopás, mint ami a magyar-ukránon és a magyar-szerben állandóan folyik. És ami a legszomorúbb, hogy 10-ből 9-szer a mi határőreink és vámosaink miatt van ez, nem az ukrán/szerb oldal miatt. Sehol sincs sosem részen abban a lenézésben, abban a bunkó és nemtörődöm stílusban, amely a magyar oldalon folyik.