- "Hogyan alakultak ki a jelcsoportok, illetve maguk a jelek? És a rendszer hogyan alakult ki?"

- "Nem tudom."

Pedig a válasz nagyon egyszerű. Ha megnézzük, ma hogyan pontosítunk egy fogalmat, akkor azonnal kiderül minden. A képlet (szabály) semmit nem változott az évezredek során.

Ugye, ha ha azt mondom fa, akkor sokmindenre lehet gondolni, sokféle tárgyra lehet mondani, hogy FA. Ha azonban egy konkrét dolgot akarok megnevezni, hozzá kell toldanom valamilyen jelzőt, ami leszűkíti a FA értelmezési tartományát, pl: talpfa, amiről tudni fogjuk, hogy az a vasúti sínek rögzítését szolgálja. A fejfa pedig az elhunytnak állít emléket. A sámfa a cipő/lábbeli formájának megtartását célozza, stb...

Pontosan ugyan ezt tették őseink, mikor a jelentéssel bíró hangokat gyökökké, a gyököket szavakká rakták össze, ha valamit - amire addig nem volt hangjuk - meg akartak nevezni.

A hangokkal nem lehetett korlátlan számú dolgot jelölni, ahogy ma sem lehet a sok-ezer szóval...

A hangok valójában a mai szavaknak, fogalmaknak feleltek meg, mivel valamilyen dolgot jelöltek, megneveztek, azonosítottak.

Pl: T a földre leeső tárgy hangja magát a földet(talajt) jelentette, azzal azonosították. Az Ú az erőkifejtésnek (is) a hangja, az R a ciklikus, folyamatos mozgás/cselekvés hangja (rrrrr)

Ezek megléte után már lehetett ezeket a hangokat egymással kombinálni, új dolgokat megnevezni. (összetett szavak, itt összetett hangok) Pl. Az említett háromból kettőt összerakva lehet TU, vagy ÚT, ÚR, vagy RÚ esetleg TR, vagy RT. De idővel ezeket is kombinálni lehetett (nem sorolom föl az összes lehetőséget) így jöhettek létra a háromhangú gyökök. Pl: TÚR.

Ha L hangot tettek a végére, mert olyan jellegű mozgást akartak megnevezni, ami az L hang sajátja, akkor TOL gyök keletkezett (Az O hang távolba mutat, s amit TOL-unk, azt a földön, az itteni helyétől távolabbra helyezzük)

 

- "...arra kérem a válaszod, hogyan és miből alakult ki a nyelv?"

 

- "Honnan tudnám?"

Ezt is megválaszolhatjuk egyszerű logikai következtetéssel: Minden dolog valamilyen egyszerűbből épül föl, a ház téglákból, az autó egyszerűbb és összetettebb alkatrészekből. A szavakra is érvényes ez a szabály, ahol a jelentéssel bíró szavak egyszerűbb, szintén jelentést hordozó elemekből, gyökökből (a toldalékok is gyökök) a gyökök pedig (ugyancsak jelentést hordozó) hangokból állnak. És itt eljutottunk a kezdetekhez, a hangokhoz.

Ugye, nem olyan bonyolult. Persze, nem árt igazolni a feltevést. Tudjuk igazolni? Igen. Erről szól a hónapok óta tartó beszélgetésünk itt a fórumin is.

 

"Amikortól beszél az ember, akkor már nem ősember."

Ha az állatok is hangokkal kommunikálnak, akkor nem állíthatjuk, hogy az ősember - aki már kiemelkedett az állatvilágból - ne tudott volna hangokkal egymás tudtára adni fontosabb (persze, egyszerű) gondolatokat, olyanokat, amik a mindennapi életben a számára közlendőnek bizonyultak. Pl. érzelmeket, szándékot, valamilyen esemény, tárgy hangjának utánzásával utalhatott a hangot kiadó dologra. (a hanggal azonosította a tárgyat, mint ma a mozaikszavaknál tesszük, egy hang egy fogalom)

 

"A gond viszont az, hogy nincs rá elfogadható módszertan.

Azt nem mi és nem itt fogjuk kitalálni."

Miért? Mi akadályoz bennünket ebben? Szellemi fogyatékosak lennénk? Nem tudunk gondolkodni? Ki fogja kitalálni, ha nem az, aki foglalkozik vele?

Csak súgom, más is ugyan erre a következtetésre jutott tőlünk teljesen függetlenül...