Pathmaster Creative Commons License 2023.12.29 0 0 2412

Az újra meg újra Mária szüzességénén rágódó tanítások miatt indokolt megismételni, hogy Jézus születése alapvetően azért volt különleges, mert Mária és József (más-más okból) képtelenek voltak arra, hogy gyermekük legyen; és ebben mind a ketten teljesen biztosak voltak. József egyedül abban nem volt biztos, hogy Máriában a vallási szempontok szerinti tisztaság megőrzésével történt a gyermek foganása. Az Izraelita vallásban általánosan elterjedt nézet, hogy csak a vallási szempontok szerinti tisztaság megőrzésével lehet Istennek tetszően élni. Ezért ha József úgy találta volna, hogy valamilyen tisztátalan módon történt Máriában a gyermek foganása, akkor nem merte volna magához fogadni Máriát, nehogy Mária tisztátlansága miatt ő maga és a korábbi kapcsolatából származó gyermekei is tisztátalanná váljanak. Józsefnek erre az aggodalmára adott kellő választ az Úr angyala akkor, amikor elmagyarázta Józsefnek, hogy a Máriában fogant gyermek a vallási szempontok szerinti tisztaságot megőrző Szellemtől van. Az "asszony" szó abban a korban csupán a férfihoz tartozó nőt jelentette; ezért az angyal szava akár így is fordítható: József, Dávid fia, ne félj elfogadni a hozzád tartozó nőt Máriát, a benne fogant ugyanis a Szent Szellemtől van. (Máté 1,20)

 
A hajadon Mária olyan környezetben élt, amelyben csak a fogamzóképes nőknek volt társadalmi megbecsültsége, és ezzel összhangban a férfiak is csak a fogamzóképes nőkre fordították a nemzőképességüket. Mária azért érezhette magát megalázottnak a meddősége miatt (Lukács 1,48), mert az időszámításunk kezdetén a Közel-Keleten gyakorlatilag ismeretlen volt a szűzkultusz. Mária ugyanis csak az elvetettsége miatt maradt szűz, és nem azért mert szüzességi fogadalmat tett. Ha ismert lett volna szűzkultusz, vagy ha Mária szüzességi fogadalmat tett volna, akkor nem érezte volna magát megalázottnak.

 

Az időszámításunk kezdetén az Alexandriai Philón munkáiban is megtalálható szűzkultusz ugyanúgy nem vált elfogadottá az izraelita vallásban, mint Jézus tanítása. Vagyis abban az időben Philón tanítása és Jézus tanítása az izraelita vallás más-más (helyileg is elkülönülő) szektájának számított. Aztán száz évvel később Alexandriai Kelemennél és Alexandriai Órigenésznél már egyértelművé válik Philón hatása a kereszt(y)én(y) gondolkodásra.

Előzmény: Pathmaster (2263)