Octavian Paler
Napjaink paradoxona
Napjaink történelmi paradoxona, hogy
nagyobb épületeink vannak, de kisebb lelkünk;
szélesebb autósztrádáink, de keskenyebb agyunk.
Többet költünk, mégis kevesebb, amink van;
többet vásárolunk, de kevésbé örülünk.
Nagyobb házaink vannak, családunk mégis kisebb,
több a kellékünk, és kevesebb az időnk;
több állásunk van, de kevesebb eszünk,
több ismerősünk, csökkent ítélőképességünk;
több szakértőnk, több problémánk,
több orvoslás, gyengébb egészség.
Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk,
meggondolatlanul költekezünk,
keveset nevetünk,
túl gyorsan hajtunk,
túlontúl idegeskedünk,
túl későn fekszünk, túl fáradtan ébredünk,
keveset olvasunk, sokat tévézünk és
keveset imádkozunk.
Megsokszoroztuk gazdagságunkat, elvesztettük értékeinket.
Sokat beszélünk, ritkán szeretünk és gyakran gyűlölünk.
Megtanultunk létezni, de nem tudunk
élni.
Éveket adtunk az életnek, de nem életet az éveknek.
Eljutottunk a Holdig meg vissza, de nehezünkre esik
átmenni az úton, vagy megismerkedni
egy szomszéddal.
Meghódítottuk a világűrt, de nem a bensőt.
Nagyobb dolgokat vittünk véghez, de nem jobbakat.
Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet.
Meghódítottuk az atomot, de nem előítéleteinket.
Többet írunk, de kevesebbet tanulunk.
Többet tervezünk, kevesebbet alkotunk.
Több számítógépet gyártunk, hogy több információt
tároljon, hogy annyi másolatot készítsen, mint eddig
soha, de egyre kevesebbet
kommunikálunk.
Ez a gyorsételek, és lassú emésztések
ideje; nagy emberek, és kicsinyes természeteké;
gyors profitok és felületes kapcsolatoké.
Mostanában két jövedelmünk van, de
több válóperünk,
szebb házunk, de szétrombolt otthonunk.
Ez az idő a gyors kirándulásoké,
az egyszer használatos pelenkáké,
lyukas garasos moralitásé, egy éjszakás kalandoké,
túlsúlyos testeké, és bármilyen állapotot előidéző
bogyóké,
boldogságtól a nyugalomig és a halálig.
Ezek azok az idők, mikor túl sok a kirakat,
de belül semmi.
Olyan idők, mikor a technológia elviheti neked
ezt a levelet, és mikor
eldöntheted
hogy megosztod-e ezt az álláspontot,
vagy kitörlöd ezeket a sorokat.
Ne feledj több időt tölteni szeretteiddel,
mert nem lesznek melletted örökké.
Ne feledj egy jó szót szólni a gyerekhez, aki
tisztel, mert nemsokára nagyra nő és elmegy
mellőled.
Ne feledd el megölelni a melletted lévőt,
mert ez az egyetlen kincs amit szívből adhatsz,
és nem kerül
semmibe.
Ne feledd azt mondani "Szeretlek" szerelmednek,
és azoknak az embereknek akiket szeretsz,
főként szívből mondani.
Egy csók és egy ölelés enyhíti a fájdalmat, ha
őszinte.
Ne feledd kézen fogni szeretteidet, és megbecsülni
a pillanatot, mert egy napon már
nem lesznek melletted.
Legyen időd szeretni, legyen időd beszélni, szánj
időt arra, hogy megoszd másokkal értékes
gondolataid.
/P. Tóth Irén ford./
