Elena Liliana Popescu

Mondd

Nem hitted el
hogy győzhetsz, csak mikor majd
lemondva bármilyen fegyverről,
saját tükörképeddel harcolsz
saját szabadulásodra.

Többé már nem nézheted magad
azokban a tükrökben, melyek gyengének
vagy gőgösnek mutatnak,
rettenthetetlennek vagy gyávának,
kedvük szerint...

Mondták már neked,
de nem hitted el...

A tükrök nélküli országban
melyik lesz igazi arcod,
kérded majd akkor még egyszer
magadtól és megtudod,
ha engeded a választ
magától jönni.

Mi vesztenivalód lesz
mikor a keresés lesz
egyetlen lehetséges valóság?

"Melyik az igaz út?"
kérdi, ki tudtán kívül
az egyetlen úton halad,
melyen oda is érhet?...

Hova érkezzen
ha már célban van,
de még nem tudhatja
hogy ő lett a győztes?

Milyen verseny lehet félelmetesebb
mint az, amelyiken te vagy
az egyetlen elszánt induló?

De hogy harcolhatsz tovább,
mikor ellenfeled
a te arcodat hordja
amulettként?

"Űzz el minden reményt", mondták,
hogy igazán tudj remélni!

De mondd, mire való a remény annak,
akinek már megvan mindene?
Vagy a visszafele út ismerése
annak, ki már megérkezett?...

_{/P. Tóth Irén ford./}