Éppen a realitás szüli a pánikot. Mindig szerettem volna válogatni a munkák között. Minden nap úgy menni dolgozni, hogy olyat alkothatok, ami nekem is tetszik. Volt olyan év, hogy egy olyan kertet sem építettünk, csak pénzért f.szságokat. Aztán azt mondtam, nem baj, fő, hogy a megrendelőnek tetszik. De láttam, hogy azok az ügyfelek, akik annak révén lettek ügyfelek, hogy látták a munkámat, hasonló f.szságot akartak. Néhányan hagytak dolgozni, mert nem érdekelte őket, milyen lesz a kertjük, ott kiéltem magamat. 

Egyre inkább látom, hogy aki a közösségi oldalakon keresztül aktív, és még tud szólítani tömegeket, az tud izlést formálni. De ezt 10 éve kellett volna elkezdeni.

Egyébként meg mostanában nem is az a baj, hogy kevesebb a munka, hiszen nem is lenne ember, akivel elvégeztetném. Az a néhány, aki még jön és dolgozik, érzi, hogy pótolhatatlan, aztán lassan annyit kérnek, amennyit nem lehet megfizetni. A magán megrendelő meg sokszor nem tud bármennyit fizetni, mert lássuk be, ez egy olyan szakma, amelyik nem nélkülözhetetlen. Ez nem villanyszerelés, itt egy hibába senki sem hal bele.