A pszichohistoria lenyege, hogy azert mukodik mert fuggetlen az egyedektol (a Mule/Oszver kivetel, de az egy elore kevesbe kiszamithato dolog volt).

Meg mert ott van a Második Alapítvány Trantoron, akik finoman terelgetik az eseményeket. Preem Palver a Második Alapítvány utolsó soraiban el is mondja, hogy azért kellett ott lenniük, mert a Birodalom még a haláltusája közben is eltaposhatta Terminust. Azaz pszichohistória ide vagy oda, balesetek történhettek volna.

Az Alapítvány Peremében meg azt veszik észre a 2A Szólói, hogy a Terv megvalósulásából eltűnnek a devianciák (és ebből jönnek rá, hogy valaki - Gaia - az ő erejüket meghaladó módon irányítja). Azaz a beavatkozások addig is folyamatosak voltak, ha mégse úgy adta volna ki a történelem, ahogy Sheldon kitalálta.

Itt meg total minden az egyenektol fugg!

Egyénektől már a legelső, még nem is nagyívű regényfolyamnak szánt sztorikban is erősen függöttek az események. Sheldon ugyan mondja a Kriptában, hogy semmi gond, mert mindig csak egy út lesz az Alapítvány előtt, majd azt választják és minden oké lesz - de a valóságban nem olyan egyszerű az az út. Az Enciklopedistákat se rúghatja ki akárki a vezetésből; feltételezzük, hogy ha Salvor Hardin előző nap infarktust kap, az Alapítvány valahogy akkor is túljut az első krízisen. Ugyanez igaz arra az esetre, amikor Hardin egy teljesen felfegyverzett hadihajót irányított Terminus ellen azzal a gondolattal, hogy az utolsó pillanatban TÖBB SZEMÉLY EGYÜTTES MUNKÁJÁVAL vissza fogják fordítani. Lehet hogy itt Hardin vállalt be többet, mint más tette volna a helyében, de ha ő ebbe belebukik, akkor vagy túléli ezt a Terv (valószínűleg), vagy mégiscsak több múlik egy személyen, mint azt Sheldon hirdette.

Talán Riose esete az egyetlen, amikor a krízis a vegytiszta pszichohistóriától, elkerülhetetlenül oldódik meg.