"A szócsalád alapja, a boszorkány ótörök jövevényszó."

Kezdjük a szóvégi KÁNY gyökkel, nyelvünkben egy kiterjedt gyökbokor meghatározó eleme és számos szavunk toldaléka:

kány, kany, any, kan, gány, gany, gan, kony, kon, kun...

A gyökcsalád jelentései egymással rokoni viszonyban állnak. Jelentésük: farok, keskeny, hajlékony, hajlam, vége v.m.-nek.

Nem tudom, hogy a keleti/sztyeppei népek nyelvében van-e ilyen gyökbokor ennek utána kéne járni...

 

A "boszorkány' szó mitológiai párja a 'sárkány'. A hagyományok szerint úgy tűnik, a két lény egymással szoros kapcsolatban állt, a boszorkány vagy a felesége, vagy az anyja a sárkánynak. (Írja ezt Buji Ferenc)

Avval egészítem ki, hogy inkább a felesége lehetett, mert így alkotnak az istenekre jellemzően férfi-női párost. (A boszorkány és a sárkány is ebbe a kategóriába sorolható)

A sárkány legfőbb jellemzője a hosszú és misztikus képességekkel bíró farka, ami a KÁNY gyökben fent említett jelentéseiben él a mai napig.

(A SÁR- SZÁR- gyök vezető, főnök, isteni lény jelentésű volt már a sumer korban is.)

Amíg a sárkány nyíltsisakos, erődemonstráló, férfias jelenség, ellentéte a boszorkány a maga nőies, zárt, BUrkolt, szinte észrevehetetlen manipulációinak köszönhetően.

Nevében a BO, BU, BŰ gyökcsalád első eleme található a bódít, bolond, bomlott(elme), bolydult (elme) burok, buta, bús, bűvöl, bűn szavaink jelentéseinek megfelelve.

 

A nő negatív szerepköre - az istenek, isteni lények világában is - az állattartó népekre jellemző, ez pedig a mongol-török-tatár-hun kultúrkör, a sztyeppe felé mutat.

Népünk egyik fő alkotó eleme is ebbe körbe tartozik (másik a déli eredetű magyar, ahol a női (Istennő) tisztelet volt az irányadó).

 

Viszont a SÁR- és a BO- gyök a sumer és a mi nyelvünk sajátja, így a szavak déli eredete joggal tételezhető fel.

A mitológia egy későbbi termék, a szavak akkorra már készen álltak, így az eredetük inkább a déli régióhoz köthető.