„A legtöbben nem akarják elfogadni a redukcionista fizikalizmus kellemetlen, kontraintuitív következményeit, és ezért népszerűbb a fizikalizmus nem-redukcionista változata. Ezen álláspont szerint, bár a nem-fizikai tulajdonságokat a fizikaiak határozzák meg, előbbiek mégsem redukálhatóak utóbbiakra, hanem reális létezők, amelyek a fizikaiakon szuperveniálnak. A fizikai tények kitüntetett szerepe nem abban áll, hogy a nem-fizikai létezők redukálhatóak fizikaiakra, hanem hogy előbbiek nem lehetnek függetlenek az utóbbiaktól. Két teljesen azonos fizikai állapotban lévő egyén azonos mentális, stb. állapotban is kell hogy legyen. Fordítva azonban ez nem igaz. Ha két ember azonos mentális állapotban van, lehet eltérés a fizikai állapotuk között: ugyanazt a nem-fizikai állapotot többféle fizikai állapot is megvalósíthatja. A nem-redukcionista álláspont a példányazonosság-elmélettel egyeztethető össze, hiszen az nem azonosítja a mentális állapotot fizikaiakkal, hanem reális létezőkének tekinti őket.”

A redukcionalista fizikalizmus minden létezőt az anyagra vezet vissza. A nem-redukcionista fizikalizmus, valós létezőnek tekinti a mentális (gondolati) létezőket is. Ez képezi tulajdonképpen a metafizikát, amely a fizikán szuperveniál. Ezért mondják fizikán túlinak, avagy fizikán felettinek. Tulajdonképpen vannak olyan tisztán fizikai létezők is, amelyeket nem tudunk közvetlenül érzékszervileg, (látás, szaglál, tapintás stb.) csak mentálisan érzékelni. Amennyiben a tudatunk fizikai eredetű, akkor azt az alapot, szubsztanciát nem lehet úgy megfogni, mint egy poharat, hanem csak szellemileg lehet felfogni, mint szükséges létezőt. Ez a petitio principii létrehozója, akár az anyagot, akár a szellemet vesszük kiinduló pontnak. :-)