Faludy György

Te azt, ami van...

Te azt, ami van a világon,
metaforákká emeled,
míg én itt lent a port szitálom
s metaforákat keresek.

Bár nincs ambíciónk raktáron,
könyvtárunk mégsem kevesebb.
S ahogy kívánod és kívánom:
szerelmünk lángja nem remeg.

Miért nem, kérdem. A papíron
csak szuggerálom, ha megírom.
Nem génektől jön a boldogság

s nem a sors hozza el. Talány.
Az ember ott kezdődik, mondják,
amikor átlép önmagán.