Azt írtad:

„A szovjet/ruszki erőszak, malenykij robot
A részletekről megoszlanak a vélemények. Tény az, hogy zavaros időket éltünk, háború volt. Mindkét oldalon általános mozgósítás volt és nemcsak hivatásos katonák vívták ezt a háborút. A bűnőzőket is behívták, nem kértek tőlük erkölcsi bizonyítványt. Amire ideértek a szovjet/ukrán csapatok, addigra sokan már tudták, hogy mögöttük Kijevig, Moszkváig minden le van rombolva, a németek, magyarok, olaszok, románok kirabolták/felégették házaikat, legyilkolták, elhurcolták családjukat. Ezek után elég furcsa lett volna elvárni a sokszor lelki nyomorékká vált, éhes/rongyos katonák mindegyikétől a tökéletes megértést, tisztességet. De az a tény, hogy a magyar lakosság mert panaszkodni az orosz parancsnokságon, nem a végtelen erőszakot és félelmet támasztja alá.
A malenykij robot nem orosz találmány, lásd pl. a német hadigyárak, mezőgazdaság rabszolgáinak esetét. Érzelmileg ezt nehéz elfogadni, ez tragédia volt, ezt nem kell ünnepelni. De hideg ésszel nézve, a szovjet vezetés MINDENT megtett a SzU-ban a porig rombolt országrészek újjáépítéséért. Az elpusztult helyi férfilakosságot valakivel átmenetileg pótolni kellett. „

Na ehhez csak ennyit:

Ma már nem csak az egykori üldözöttek, kitaszítottak, jogfosztottak vagy történészek látják, milyen játékszernek használták egy-két világbirodalmi játszmában többek között a mi hazánkat, nemzetünket is. Jobboldalinak sem kell lennie annak, aki szeretné megérteni, mi történt velünk. Csak gondolkodónak, olyannak, aki szeretne tisztábban látni, ha másért nem, hát azért, hogy megértse, mit tehet annak érdekében, hogy ne váljon továbbra is játékszerré.