Dlala:
"Egyébként szégyen és gyalázat hogy idestova 30 éve nem volt képes az ország egy valamirevaló mozdonyt kifejleszteni. Szerintem mostmár nem is fog soha. :("

30 éve, azaz 1970 óta gondolod. A háború (itt minden szál összefut ebben a században) előtt Magyarország vasútijármű-gyártása világszínvonalú volt. A Ganz elsősorban a kissorozatú, de külön igényeket teljesítő szállító volt. Jött erre a háború, és hogy (megint) vesztettünk. A gyártás lendületét letörték a pusztulások és a jóvátételi szállítások. Egy magas színvonalú gépgyár tízezrével kellett hogy gyártsa az egyszerű vasúti kocsikat! A futó fejlesztések megálltak ill. tessék-lássék folytak tovább. Eredmény: a már kész főgépcsoport az M44-et még világszínvonalú mozdonnyá tette (nyomták is, korszerűsítés nélkül húsz évig), a V55-nél és a M601-nél már csúfos buktát hozott. Egyedül a motorvonatgyártás ment az 50-es években (pl. Argentína), de csak kis sorozatban és részben szintén kész konstrukciókra alapozva (első csoda).
Ennek tudatában "odafent" meg az fordult meg az agyakban, hogy mind nagyteljesítményű villamos-, mind dízelmozdonyt importálunk a nagy testvértől. Miközben beindult az M44 főgépcsoport-konstrukcióra épülő tolatómozdony- és fapados motorvonat gyártás a SZUnak. Megint nyomatás, nagy számban, bevált gépekből, nem minőségigényesen. Ez sem a fejlesztés hajtóereje. A nagy testvér azonban egyenáramú villamos mozdonyokat gyártott, a mi 25 kV 50 Hz vonalainkra azok ugye nem jöhettek, alkalmas mozdonyokat kifejleszteni esze ágában sem volt, így jöttek a Szilik, de akkor már 1963 volt. Dízel dettó. A (licenc)motor, amit a SZU mozdonyokba nyomattak szintén óriási számban, a magyar mozdonyokba nem fért volna bele. Szállítás itt sem történt az 50-es években. A Ganznak meg engedélye sem volt már a nagyobb méretű motorok fejlesztésére.
Jöttek a Szilik, nyugatról, a NOHABokkal együtt, mert igen kellett már a vonóerő az egyre növekvő szállításokhoz. Hogy a nyugat egyáltalán szóba jöhetett, az már szerintem 1956 műve. A nagy volumenű nyugati import is le lett állítva rögtön a Szilik licencvásárlási lehetőségével és a NOHAB megrendelés befagyasztásával. Ahelyett a SZU végre kiizzadta a Szergejt, ami olyan lett amilyen, a MÁV mérnökei rázták gatyába.
Közben izzadott a Ganz is. Az XVI Jv 170/240 motor (M44) elkészült ugye 1941-ben. A következő fejlesztés, a 16 VFE 17/24 meg 1966-ban. Ez 25 év. És még mindig 1000 LE-nél tartunk. A Púpos megjelenése idején illett volna ebben a mozdonyban kétszer ekkora teljesítményt nyújtani. Akkor ma is dögivel járnának vonalainkon.
Aztán annyit tudott lépni a Ganz hogy megvette a Pielstick-licencet. Lehetett, a furat ugyan kissé nagyobb volt, de a löket rövidebb, űrtartalomban még kisebb is a 17/24 motorénál! Közben a Kovácsházy-motorok kísérlete snitt. Megint egy bevált konstrukció nyomatása következik. Fejleszteni ismét nem kellett. Pielstick bele mindenbe. 1967-ben vettük a licenciát, 1996-ben ezzel remotorizáljuk a Daciát.
A Ganz meg lassan elkopott. A dízelmozdonyok terén 1994-ben részben import alkatrészekből összedobták az Öszvérkét (M42), nem jár. A MÁVnak nincs rá pénze, export nyista, fejleszteni nem lehet.
[Villany hasonlóképpen, kicsit talán több sikerrel, de a Csöpi után mozdony téren semmi! A motorvonat (szintén részben import alkatrészekkel) is csak mérsékelten, ma már 100 db BDV vagy BVh jellegű gépnek kéne futnia, ehelyett van 25 db.]

Mindebből látszik, hogy Jendrassik fejlesztésein kívül egy-két nekirugaszkodás, néhol sikerrel, néhol még be sem lehetett a kísérletet fejezni. Most akkor ismerkedj meg közelebbről egy MTU4000-es motorral és ámulj-bámulj. Ők ennyire jutottak 1941 óta, mi meg annyira (ld. fent). Persze az eredménykülönbség nem a fejlesztőket minősíti. Azokat, akik hagyták/nem hagyták őket dolgozni...

Persze, azért némi reményt adhat az, hogy a 19. században is el voltunk maradva. Legalább ennyivel. Aztán mégiscsak befurakodtunk a világszínvonalba. A helyzet nem reménytelen. Dolgozni és dolgozni hagyni kell. Nem biztos, hogy a vasútijármű-gyártás terén, hát akkor másutt. De előbb megtanulni, hogy csak a profizmus vezet eredményhez. Erre véleményem szerint kell még 20 év. Akkor lehet indulni. Addig meg tegyék bele az MTU-t amibe lehet. Mert legalább kevesebbet fogyaszt. Rakják össze legjobb tudásuk szerint és akkor talán nem döglik annyit. Kíméljék, ápolják, ahogy azt kell és nem úgy ahogy ma a NOHABokkal, stb történik és akkor üzembiztos lesz.