Maminti drága, már megint a szívemből szóltál!
Nekünk két éve volt az esküvőnk - csak polgári - és eszünkbe sem jutott, hogy templomi is legyen. Egyikünk sincs megkeresztelve, sohasem hittünk Istenben, egy szertartásért pedig nem akartuk végigcsinálni az egész tortúrát. Valahogy hazugság lenne. Polgári esküvőnk - annak ellenére, hogy a nyár kellős közepén volt - viszont igenis emlékezetes marad, talán azért is, mert mi magunk időt és fáradságot fordítottunk arra, hogy összeállítsuk a zenét és egyebeket. És azt az igent legalább olyan komolyan vesszük, mint ha valami csodaszép templomban, kilenc püspök előtt házasodtunk volna össze.